Solaris Urbino III 12 teszt

2010. március 08. - _zahnrad

A Solaris gyár Közép-Európa legjelentősebb, független autóbuszgyártója.
Elsősorban az önhordó városi buszaik sikeresek, amelyeket a Neoplan cég N4016-os típusának licenszéből fejlesztettek ki, 1999-ben. 2004-ben mutatták be a 3. generációját a típusnak, ekkor a formai frissítés mellett, több újítás is helyet kapott a buszban.
Az Urbino buszok többféle hosszúságban és kivitelben készülnek, a tesztelt busz a harmadik generációs Urbino család 12 méter hosszú, helyi kivitelú tagja.
 

Forma, külső
A busz formája korszerű és funkcionális. Egyedi az aszimmetrikus homlokfal, jelentős előnye, hogy a járművezető könnyebben szemmel tudja tartani a busz előtti területet.
Az aszimmetrikus kialakításnak további előnye, hogy a kínai gyártók nem másolják le, ugyanis ez a kínai filozófia tanítása szerint nem harmonikus. A homlokfal tagolt, az egyes elemek elkülönülnek. A lökhárító három részre osztott, ahogy a felette lévő terület is.

A fényszórók háza nyitható, az izzócsere gyorsan elvégezhető. Ez a nagymértékű tagolás előnyös a karbantartás és az üzemeletetés szempontjából, ugyanis így az esetlegesen sérült karosszériaelem könnyen cserélhető, és a mögöttük lévő berendezések karbantartása egyszerű. Azonban a szélvédő alatti középső elem egyszerű rögzítése miatt a homlokfali elemek nem pontosan illeszkednek, ez kicsit hanyag összeszerelés benyomását kelti.
A korábbi buszok távirányítós ajtónyitása helyett a jobb fényszóróház mögött található meg a járművezető számára az első ajtót nyitó gomb, és a szélvédőmosó folyadékot tartalmazó tartály. A busz szélvédője jelen estben osztott kivitelű, ez kívánság esetén osztatlan is lehet, eltérő ablaktörlő lapátokkal. A homlokfalon a viszonylatkijelző helye kellően nagy, a páramentesítése hatékony, a belső burkolatán kialakított szellőzőnyílásoknak köszönhetően.
Több év üzem után a viszonylatkijelző helye körüli fekete fóliázás hajlamos leválni az üvegről, ez érdekes jelenség, ugyanis a korábbi szériákból származó Urbinókra ez nem jellemző.
A korábbi Urbinóktól eltérően az oldalsó viszonylatkijelző felköltözött a tetőhosszsarokba, azaz nem az oldalablakban lógva éktelenkedik az utastérben. Az oldalfala a busznak több elemből áll, az alsó része egy speciális aluminium-műanyag elem, ami könnyen cserélhető. Fölötte rozsdamentes feszített acéllemez található. A két eltérő elemet nem választja el gumicsík, csak a Szabolcs Volán színezése hívja fel rá a figyelmet.
A busz önhordó váza rozsdamentes acélból készült. A felhasznált anyagok alapján legalább 15 év felújítás nélküli élettartamot ígér a gyár.
A busz hátfala sokak szerint jellegtelen lett A motorhoz és az egyéb részegységekhez könnyű hozzáférni, a motortér hátsó fedele kellően magasra nyílik. Felette a busz teljes szélességében üveg található, a bal oldalon az üvegezés egy része nyitható, így a motortérhez könnyű hozzáférni. A hátsó viszonylatkijelző szigetelésén javítottak, ez első szérián a motor magas hőmérséklete miatt még hajlamos volt megfeketedni a viszonylatkijelzőt takaró üveg. A Solaris akár szöveg kijelzésére alkalmas, az itthon megszokottnál jóval szélesebb hátsó kijelző helyet is tud biztosítani. A páramentesítésről itt is szellemes szellőzőnyílások gondoskodnak a levehető utastéri burkolaton. A burkolat kialakítása követendő például szolgálhatna sok más gyártónak.
 

Vezetőtér
A vezetőtér korszerű és jól kialakított.
A szélvédő mellett, az első oszlopban nincs külön oldalablak a vezető számára a zavartalan kilátáshoz, így az első ajtó előtt egy kapaszkodó elhelyezése korlátozza az utasokat az ajtó első szárnya elé állásban. A tesztelt buszból sajnos kimaradt az ajtó felezését lehetővé tevő gomb, pedig a korábban és a később a Szabolcs Volánhoz érkező Urbinókban megtalálható. Bár emiatt nincsenek az utasok teljes mértékben kizárva erről a területről, a megszokás miatt mégse állnak oda.

A műszerfal a kormánnyal együtt állítható, a kezelőszervek logikusan helyezkednek el és jól elérhetőek. A busz legtöbbet használt funkciói a műszerfalon elérhetőek, a vezető bal keze mellett balról jobbra sorrendben a következő kezelőszervek találhatóak: az elektromos utastéri tetőszellőzők kapcsolói, áramtalanító kapcsoló, a fűtőkészülék kezelőpanelje, és a vezetőtér fűtéséről-szellőzéséről gondoskodó panel. Ezen a panelen található az utastéri fűtést kapcsoló gomb is. A vezető feje fölötti konzolon található olvasólámpa, rádió hangszórókkal, a viszonylatkijelzőt működtető panel és az elektronikus menetíró.

A kezelőegységek felett tároló fakkok vannak benne kialakítva. A vezetőt üveglapok választják el az utastértől, ezek hajlamosak tükröződni. A kialakítás változtatásával a későbbi szériákon már nem tükröződik a válaszfal.
A fülke ajtaja jól kialakított, tartalmaz egy nagyméretű tárolót, a jegykiadáshoz egy mozgatható üvegablak szolgál. A szélvédőnek csak a vezető előtti része van elkerítve a sofőrkabinnal, azonban a másik része sem párásodik. A zavartalan kilátásról a vezető bal oldalán fűthető ablak, a jobb oldalon dupla üvegezésű ajtó gondoskodik.
 

Utastér
Az első ajtón belépve kellemes, jól kialakított utastér fogadja az utazót. A vezetőfülke előtt éppen jegyet váltó utastársunk mögött is elférünk. A vezetőfülke hátfalán kapaszkodót találunk. Ez jól jön zsúfolt busz esetén. Az ülések és kapaszkodók rögzítése sínes rendszerrel van megoldva, azaz elvileg az utastér szabadon variálható. Azonban a Solaris alapesetben nem szereli fel az ülések rögzítéséhez szükséges síneket az álló utasoknak kialakított részekhez. Így az eredetileg nagy állóhellyel specifikált buszt nem olyan egyszerű átalakítani az utazási igények, vagy a felhasználási terület változása esetén, mint több neves vetélytársát.
A kapaszkodók elhelyezése jó, a csatlakozó elemek a ma általánosan használt Happich elemek. Ezek az első szériákon hajlamosak voltak kilazulásra, azonban az újabb sorozatokon nincs ilyesminek nyoma. Sajnos a kapaszkodók száma is a megrendelőre van bízva, így ebben a buszban kevés a vízszintes kapaszkodó. Hiányuk elsősorban a menetiránynak háttal fordított ülésekről való felállásnál zavaró. A padlóhoz rögzített kapaszkodókról több éves használat után a padló közelében leválhat a festés. Másutt tartós a festés, a kapaszkodókról lelógó fülek rögzítettek.

 

Az utastér 72 álló, és 29 ülő utasnak kínál helyet. Az ülőhelyek relatíve nagy száma már önmagában is figyelemre méltó. Ebben a buszban nincs másfeles ülés. Az első kerékdobokon mindként oldalon dupla ülésezés van, azonban ez nem zavarja az utasáramlást, mivel csak két pár ülésről van szó. A bal oldalán a kerékdob után egy hatalmas állórész található. Ez a kialakítás a hazai helyi közlekedési szokások miatt telitalálat, a buszban így még sok álló utas esetén is könnyen lehet mozogni, megközelíteni az ajtókat.
Kerekes székes utas esetén is lehetőség van még legalább kettő babakocsi elhelyezésére.
A busz jobb oldalán végig dupla ülésezés a jellemző, az első két ajtó között van elhelyezve az üzemanyagtartály. A második ajtó mögött található az AdBlue adalékanyag tartálya, elhelyezése jól sikerült, a rá szerelt ülések dobogóra lépés nélkül megközelíthetőek. Összesen 6db ülés elérhető dobogóra fellépés nélkül, ez a szám igen jónak mondható. A motorsátor körülbelül 4 ülő utas helyét foglalja el az utastérből, a harmadik ajtó után még 3db ülést sikerült mellé elhelyezni.

Az utastér nappal világos, a belmagasság optimális. A belső vizuális utastájékoztató elhelyezése esztétikus annak ellenére, hogy nincs számára külön álmennyezet. Éjszaka a világításról fénycsövek gondoskodnak, elhelyezésük kívánni valót hagy maga után, mivel átlósan helyezkednek el. Egy a busz teljes hosszán végigfutó, mindkét oldalon világítótestet tartalmazó megoldás jobb lenne, a fénycsövek kiégése esetén. A busz szellőzéséről két darab, elektromos mozgatású üveg tetőszellőző és számos nagy felületű, elhúzható ablak gondoskodik. A nem nyitható üvegfelületek sötétítettek, a nyithatóak nem. Ez valószínűleg a különböző beszállítók miatt van így. A nyitható felületű üvegek a kerettel együtt magyar gyártmányúak, a nyithatatlanok lengyel gyártótól származnak. A szellőzést hat darab tetőn elhelyezett változtatható szállítású irányú ventillátor segítheti.
Az utastér fűtéséről egy a peronrészen végighúzódó vonalradiátor és három darab, az ülések alatt elhelyezett ventilátoros hőcserélő gondoskodik. A fűtés vezérlése automatikusan történik a vezető csak a bekapcsoló gombot nyomja meg. Az utastér hőmérséklete alapján három fokozat van: csak a meleg víz keringetése, a második fokozat ezt kiegészíti a ventillátoros fűtőtestek lassú fokozatával, a harmadik a gyors ventillátor fordulatot jelenti. A fűtés hideg időben is hatásos, a hőmérséklet egyenletes a buszon belül. A második fokozatot hajlamos hamar átugrani a rendszer és kevésbé hideg időben is a harmadik fokozatot használni.
A korábbi buszok manuális fokozatválasztása bizonyította, hogy a fűtés kialakítása igen jó, tavaszias időben a vonalradiátor kellemes hőmérsékletet tud biztosítani, elkerülve a túlfűtést és a hideg utasteret is. Az újabb buszoknál az automatika hangolása lehet a megoldás.
Az ülések a lengyel Ster cég gyártmányai, speciálisan a Solarisnak készülnek ebben a formában. Távolságuk városi utazáshoz általában megfelelő, közvetlenül az ajtók mögött található üléseknél kicsi a lábtér.

Ötletes az ablaktörő kalapácsok rögzítési módja, gyakorlatilag lopásbiztos.
A leszállásjelzők kialakítása nem szerencsés, sok az akaratlan jelzés. Eltérő típusú, kevésbé érzékeny jelzők beépítésére van lehetőség. A számuk kevés, a peronrész szélein még elkélt volna kettő darab leszállásjelző, a helyük elő van készítve…
A leszállási szándékot egy darab zöld világító dióda jelzi vissza, mögötte látható az áramköri panel, amelyre ültették. Ez sok ideig működőképes és egyedi megoldás. Az indításjelző jól hallható, hangja éles, szaggatott pittyegés. Az ajtók bolygó rendszerűek, a Hübner cég gyártmányai, a mozgató rudazatuk rejtett, nem lehet körülfogni. Esztétikai baki, hogy az ajtót mozgató alsó kart nem takarja semmi. Az ajtók alatt, az utastérbe hordott víz kivezetésére a küszöbökben ötletes vájatokat alakítottak ki. A kézzel lenyitható kerekesszék rámpa kialakítása jó, a rámpa felülete csúszásmentes. A rámpán, és a kihajtásakor keletkező helyén az élek le vannak csapva, így a mozgássérültet szállító kerekesszék gond nélkül tud az előírtnál szélesebb rámpán az utastérbe jutni. Használaton kívül teljesen belesimul a padló síkjába, kiálló szegélye nincs.

A légtartályok az ablakok feletti íves részbe, a légcsatornába kerültek, ennek is köszönhető a tágas utastér. Itt kapott helyet több elektromos berendezés is. Az utastérben előforduló élek gumiszegéllyel burkoltak, a szegély anyaga ellenére kivételesen strapabírónak bizonyul. Az utastérbe nyíló szerelőnyílások szegélyei lekerekítettek, csekély mértékben emelkednek ki. Figyelemre méltó, hogy a szerelőnyílások alumínium díszlécei látható csavar nélkül vannak rögzítve.
A busz összeszerelési minősége példás, az alkalmazott anyagok jó tapintásúak, nehezen koszolódnak.
 

Motor, erőátvitel
A busz meghajtásáról egy 310 lóerős Euro IV-es DAF dízelmotor gondoskodik, 5 fokozatú Voith nyomatékváltón keresztül. A relatíve nagy teljesítménynek köszönhetően a busz igen dinamikusan tud közlekedni, személyautókat megszégyenítő gyorsulásra képes.
Az Euro IV bevezetése kapcsán a Solaris szakított az MAN motorokkal, a bevezetés kezdetén még nem volt elérhető a 280lóerős változat a DAF motorokból, gyaníthatóan ez az oka a szokatlanul erős motor beépítésének. A motor utastérbe jutó hangereje átlagos. A kelet-európai konkurensekhez képest visszafogott, a nyugati konkurensekhez képest hangos.

A motorsátor hőszigetelése jó, csak melegebb nyári napokon hajlamos átmelegedni. A motor és a segédberendezései jól hozzáférhetőek. Az akkumulátorok a vezető melletti külső szerelőnyílásban kaptak helyet, egy kihajtható műanyag tartóban.

Összességében egy igen jó minőségű, és részleteiben is átgondolt kialakítású busszal utazhatunk. A busz számos ötletes és egyedi megoldást vonultat fel. Az utas egy tágas, jó kidolgozású és kényelmes buszt kap, az üzemeltető a könnyű karbantarthatóságnak örülhet. A felrótt hiányosságok egy része neves gyártók buszain is előfordulhat. Az üzemeltetőknek a specifikáció során érdemes résen lenniük, ugyanis sok apróságot hajlamos felár nélkül beépíteni vagy megváltoztatni a Solaris, amiknek a hiánya, vagy a hazai viszonyok között szokatlan kialakítása később bosszantó lehet.
A buszok üzemét kevés hiba kíséri, a világ számos országában bevált gyártmányról van szó, tehát a bevezetőben feltett kérdésre igen a válasz.

A bejegyzés trackback címe:

https://omnibusz.blog.hu/api/trackback/id/tr951822789

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Von Teese 2010.03.09. 12:29:23

Hát, ez a ajtónyitó kar ugyanolyan igénytelen, mint a pestiekben. A többit meg tudod, stb.

jack o'neill 2010.03.09. 12:49:38

Háát így budapestiként irigykedek nem kicsit a szabolcsi utasokra.
Nagyon tetszetős busz. Körülöttem meg mi van? Localo jó esetben és 7700-as, ocsmány esetben MAN és kohó 280-as, meg zörgő 435.
Jó lenne ha a hazai gyárak ilyen buszt gyártanának....
Tanulhatna az Alfa - ha lesz még rá esélye:( és a Kravtex nem kicsit...

Amúgy meg köszi a tesztet élőben esélyem se lenne rá. Remélem mi hamarabb újabb tesztek követik.

SagemKa 2010.03.10. 15:09:02

Azért az összesítőhöz lehetne írni bőségesen negatívokat, az itt említett pozitívumok pedig...hát...

Minőségi összeszerelésről nem beszélhetünk, hullik darabokra, majd mindegyik eleje lehullott már, a belső javításokról nem beszélve, a sofőrök rengeteg papírt behajtogattak már, hogy ne legyen zörgés...
A fűtés-szellőzésről ne beszéljünk, színvonal alatti...
Hosszú élettartam...ifr sorozat...rohadnak...a akapaszkodó tövek, a burkolat mögött..és lehetne sorolni. Látni kellene mikor le vannak véve a műanyagok, vagy a beltérben lenyitva a szerelőfal...
Egyszerű karbantartás....hát, aki ezt írta, mutatnék olyan mindennapos szerelési munkát, amitől idegbajt lehet kapni, már a hűtőfolyadék felszippantása is zsibbasztóan béna...

...és ezeket csak gyorsan írtam, nem pedig példával részletezve...szétszedve és aknából nem olyan, mint az utcán látva

_zahnrad 2010.03.10. 19:11:41

@SagemKa: így van, az utcáról mondunk véleményt. Viszont megkérdezzük az üzemeltetőket és a járművezetőket is. Elsődleges célunk, hogy az utas számára fontos dolgokra felhívjuk az üzemeltetők és a gyártók figyelmét.
Egyébként egy rozsdamenetes busz marha nehezen tud rohadni, kivéve ha rosszul van javítva...
Egyszerű karbantartás: van olyan busz, ahol a motorsátoron alig van nyitható szerelőnyílás, van olyan ahol a váz akadályozza a munkát, minden relatív...

DKV-fan 2010.04.11. 08:53:37

A pontatlan homlokfali elemek oka, hogy felnyithatóak. Ha megnézzük az új homlokfalas EAG-ok elemei sem mindig illeszkednek pontosan. Az "alapvető felszereltségek hiánya" a megrendelőnek köszönhető, mert pl. a Hajdús LFD'-s Solarisokban megvan. A képről ítélve szerintem fényetestből is csak a szabolcsi változatban van kevesebb. Szóval szerintem az előnyöknél és hátrányoknál fel kéne tüntetni, hogy a Szabolcs Volán SU12-eséről beszélünk, mert ha csak azt tüntetjük fel, hogy Solaris Urbino 12, akkor bizony nem egy tapasztalat nem állja meg helyét minden modellnél. Amúgy grat a cikkhez.

DKV-fan 2010.04.11. 08:55:30

@SagemKa: Sajnálatos, ha már a Solaris is vét ilyen hibákat... A hajdús példányokkal ilyen jellegű gondok nincsenek, egy második generációs karosszériából épített Solaris trolit meg láttam szétszedve vázra, de semmi ilyet nem tapasztaltam.

_zahnrad 2010.04.13. 19:49:40

@DKV-fan: a Hajdús Solarisokban is kevés a kapaszkodó és a fénycsövek elhelyezése is ugyanilyen.