Korábban megírtuk, hogy egyre nagyobb késésben van a BKK által meghirdetett buszüzemeltetési modell. A buszoknak már gyártásban kellene lenniük, ha a jövő év tavaszán forgalomba szeretné állítani őket a főváros. A tender kiírója (BKK) most újabb akadályokat gördített az alvállalkozók által egyre kockázatosabbnak tartott „modell” elé.

2011 novemberében a BKK konferenciát tartott ahol az Új budapesti buszüzemeltetési modell elkészültét jelentették be.

A bejelentés indokoltságának alátámasztására számos külföldi előadót hívtak meg, akik saját városuk (London, Helsinki, Varsó, stb.) példáján mutatták be, hogy a nagyvárosi közösségi buszüzemeltetés hogyan működhet jól alvállalkozók bevonásával.

A példák kiválóak voltak, elmondták a „modellek” pozitív és negatív oldalát is. Itt megtudhattuk azt is, hogy ahol nem működött az alvállalkozói rendszer ott hogyan váltották le a rosszul teljesítő vállalkozót. Minden előadó axiómaként említette az EU idevonatkozó rendeletét, miszerint a közszolgáltatást megrendelő köteles kifizetni a szolgáltatónak a bevételekkel nem fedezett, indokolt költségeit és ezzel persze a tisztes hasznot is. Ezt az alaptörvényt már a 441/1991-es EU rendelet is tartalmazta. Ezen a törvényen azóta többször is módosítottak, finomítottak, de alapjaiban egyszer sem változtatták meg. Az unió közlekedési közszolgáltatást végző lakosai retinájába már úgy beleivódott, hogy olyan természetesnek veszik, mint azt, hogy reggelente felkel a nap. Senki nem kérdőjelezi meg a törvényt. Kivéve persze, ha magyar. Nekünk Mohács kell, monda Ady is. Ha valami működik Európa szerte, akkor mi csavarintunk rajta egyet és kitalálunk egy olyan megoldást, hogy ami szerte a kontinensen jól működik, azt hogyan vezessük be itthon úgy, hogy hazánkban még véletlenül se legyen működőképes.

Az előadók egyike se tért ki – sajnos – arra az esetre, hogy mi van akkor, ha a megrendelő állam, önkormányzat nem fizeti ki az alvállalkozónak járandóságát az elvégzett munkáért? Persze ez is egy „kismagyar” abszurd, hiszen a legtöbb európai országban a megrendelő kifizeti a szolgáltatást.

Sajnos a konferencia moderátorai se kérdeztek erre rá. Az előadók elmondták, hogy hogyan kellene ezt jogszerűen csinálni. Ezt már 1991 óta –a törvény hatálybalépése- tudta a hallgatóság is. De mi a helyes út, ha nem úgy csinálják, arról nem kaphattunk tájékoztatást.
Azóta eltelt hét hónap, és gyakorlatilag alig történt valami. A projekt indításakor a BKK-nál azt mondták, az új modell elviekben kész van, most már csak ki kell írni a pályázatokat. Pedig ha tartani szeretnék a tavaly novemberben felvázolt menetrendet, miszerint 2012 decemberében sok év után ismét új autóbuszok állnak forgalomba Budapesten, akkor már rég ki kellett volna hirdetni az első alvállalkozói tenderek győzteseit. A nyertesnek ugyanis már meg kellett volna rendelnie azokat az új buszokat, amiket decemberben forgalomba akar állítani.

Az olvasónak azonnal déja vu érzése támadhat. Mintha valami hasonló történt volna a miditender ügyében is. Akkor még majdnem elfogadható magyarázatot kaphattunk a BKK-tól, hogy miért kell megismételni a tendert. Azóta több mint egy év telt el, és a turisták még mindig a BKV legmegbízhatatlanabb járműveivel látogathatják meg a várat.

Jelenleg még kiírás sincs. Az első kör már lefutott és nem második kör következik, hanem inkább a kiíró megváltoztatja a szabályokat. Olyan ez, mintha a fociban a második félidőben már nem a labdarúgás, hanem mondjuk a kézilabda szabályai szerint játszanának a csapatok. A heti ötletelések már-már követhetetlen dzsungelében, most épp azt „agyalták ki”, hogy a 25 új busz napi 220 kilométeres (ez évi 2 millió kilométer) futásteljesítményéhez, „lehetőség szerint”(!) hozzáadtak még 200 százalékot és még 50 buszt. Ki készít üzleti tervet „lehetőségre” ? Ki készít felelősen üzleti tervet egy szóbeli ígéretre? „Hidd el, én esküszöm neked, ha nyersz biztosan megrendeljük majd azt a plusz 200 százalék kilométert is.” Ez mennyire XXI. századi üzleti alap? Ez inkább a XIX. századi vadkapitalizmus korában volt jellemző, amikor tiszti kaszinókban, úri becsületszóra kötöttek „Te is jól jársz, Én is jól járok üzleteket.” Azt se felejtsük el, hogy egy hitelválság kellős közepén vagyunk, ilyenkor öngyilkosság ,,lehetőség szerint"-hez hasonló szavakkal dobálódzni milliárdos nagyságrendű üzletek esetén...

Aki ma vesz (lízingel) 75 új buszt, megközelítőleg hat milliárd forint értékben szóbeli ígérvényre, azt tényleg be kell zárni a bolondok házába.Mi akadályoz meg bennünket abban, hogy végre valamit nyíltan, átlátható módon, egyenesen, tisztességesen csináljunk? Vegyen az állam, önkormányzat új buszt. Nincs rá pénze? Akkor ne vegyen, akkor béreljen alvállalkozót tiszta, átlátható, nyílt feltételekkel.

Ne csak az legyen részletezve oldalakon keresztül, hogy milyen kötbérre számíthat a vállalkozó, ha alkalmazottja fehér helyett pöttyös ingben vezeti a buszt hanem az is, hogy mi van ha a megrendelő (állam vagy önkormányzat) nem teljesíti kötelezettségeit. A szerződés legyen nyilvános és két egyenrangú fél megállapodása, nem pedig az egyikük szóbeli ígérete.

Így már nem nehéz elképzelni, hogy a BKK buszüzemeltetési tenderén induló vállalkozók, azon gondolkodnak, hogy nem indulnak a második körben. Pedig a megnövelt járműdarabszám arra utalhat, hogy a BKV buszait a korábban gondoltnál is hamarabb szükséges lecserélni, azonban így lehet semmi nem lesz az új buszokból.