A német Omnibus Spiegel 2009. februári cikkének fordítása:

Új szereplő a német autóbuszpiacon a magyar MJT. Első járművük decemberben érkezett az országba, és a Saar-vidéken, a püttlingeni Lay Reisen – on Tour GmbH-nál állt forgalomba. Ellátogattunk Stefan Lay-hez, hogy megnézzük és kipróbáljuk ezt az impozáns autóbuszt.

Miért éppen emeletes?

Az első emeletesbuszok jó 10 éve kerültek a céghez, ezek a berlini BVG-től használtan vásárolt MAN SD 200 és SD 202 típusok voltak. Stefan Lay meggyőződése, hogy az emeletesek sokkal alkalmasabbak a kirándulóutakra, mint a csuklósok, ugyanis azok túl hosszúak, nehezen férnek be a parkolókba. Mindazonáltal, az üzemeltetési költségek egy kéttengelyes emeletes busz esetében jóval alacsonyabbak, az ülőhelykapacitásuk viszont nagyobb - de természetesen az összbefogadóképességük kisebb - mint egy csuklós busznak. Noha nincs olyan szabály (főleg tanulószállítás esetén) amely például előírná, hogy minden gyereknek ülőhelyet kell biztosítani, de azért igyekeznek az utasok igényeit a lehető legmagasabb szinten kielégíteni – mondta Stefan Lay.
Az emeletesnek nemcsak menetrend szerinti- és iskolabuszként, hanem a különjárati piacon is helyt kell állnia, erre pedig egy új járműnek természetesen sokkal jobbak az esélyei. Ráadásul a BVG értékesítési politikájának változása miatt a használt buszok beszerzése jóval nehezebbé vált, ugyanakkor az új járművek beszerzésére támogatást lehet igényelni a Saar vidéken.

Kevés alternatíva

Miután megszületett a döntés, egy megfelelő járművet kellett találni. Ez nem volt egyszerű, hiszen ebben a szegmensben – a brit gyártók jobbkormányos termékeitől eltekintve - nagyon gyér a kínálat. Egy MAN ND 313 a maga 13,7 méteres hosszával és a 400 000 Euró körüli vételárával szóba sem jöhetett, ráadásul a magassága 4,06 méter, ezért csak útvonalengedéllyel közlekedhetne. Széleskörű piackutatás után végül a magyar MJT-nél kötöttek ki. Egy MJT-midi tesztevezetésével egybekötött gyárlátogatás során a debreceni cégnek sikerült elnyerni Stefan Lay bizalmát, így megrendelte az emeletest Magyarországról. A német gyártóktól származó alkatrészek, így az MAN motor, a Voith váltó és tengelyek, a ZF kormánymű, a Wabco elektronika, a Knorr fékrendszer és a Bode ajtók jó pontnak számítottak a döntésnél, de például a Hispacold klíma is ismert és elismert errefelé. A kisebb-nagyobb hiányosságokat, változtatásokat még a gyártás során orvosolták, és az MJT vételára (klíma nélkül) még így sem haladta meg a 250 000 Eurót.
A 10,50 méter hosszú emeletes december elején került átadásra. A kissé terjedelmes típusmegjelölés rengeteget elárul a buszról, ha az ember ismeri a kódolást:

• D = emeletes (L = alacsonypadlós)
• 0 = 10 vagy 10,5 méteres hosszúság (hosszabb emeletes busz esetén 3 tengelyre lenne szükség)
• 2 = 2 ajtó
• 2 = MAN motor (0 = Cummins, 1 =DAF)
• 1 = variációk az üléselrendezésre
• D = Diesel (G = gázüzemű, T = troli)

Átgondolt koncepció

A 10,5 méteres hossz elérésnek érdekében ügyelni kellett a tengelytáv és az első/hátsó túlnyúlás helyes megválasztására, hiszen a terhelés sehol nem haladhatja meg a megengedett értéket. A motor hátul, a jármű hossztengelyére merőlegesen került beépítésre, akárcsak a londoni double-deckereknél. A független felfüggesztésű első- és a hátsó portáltengely a Voithtól, a térdeplőfunkcóval is ellátott szintszabályzó rendszer pedig a Wabcótól származik.
Lay buszát elöl 295/60 R 22,5 méretű gumiabroncsokkal szerelték fel; a megengedett terhelés miatt 10-17 fővel kellett volna csökkenteni az állóhelyek számát, ha a hátul használt keskenyebb, 275/70 R 22,5-ös köpenyeket választják.
Az alsó szinten 27 ülő- és 27 álló-, felül pedig 47 ülőhely került kialakításra, így elég volt 1 lépcsőfeljárót beépíteni.
Az MJT D02-21 váza hagyományos szénacélból készült, amelyet természetesen felületvédelemmel láttak el. A busz rozsdamentes acél vázzal is rendelhető, de ez jelentősen megemeli a vételárat. Az oldalfal horganyzott acéllemez, a motor- és ládatér ajtók készülhetnek alumíniumból vagy üvegszál erősítésű műanyagból. A homlok- és hátfalat, a lökhárítót, valamint a tetőt szintén üvegszál erősítésű műanyagból készíti az MJT.

Magas fokú művészet az autóbuszépítésben

Egy emeletes az autóbuszgyártás csimborasszójának számít, tervezése és gyártása egyaránt nagyon nagy szakértelmet kíván. Úgyhogy kíváncsiak voltunk, milyen tapasztalatokat nyerünk az MJT D02-21 D tesztvezetése során. Rögtön az elején el kell mondani: a busz derekasan helytállt, így kritikáink csupán néhány apróságra korlátozódnak. Az összeszerelés jó benyomást kelt, nincsenek jelei komolyabb hibáknak. A felhasznált anyagok közül néhánynak a minősége ugyan elmarad a hazai gyártású buszokban megszokottaktól, de egy vonaljáratos busszal szemben ne legyenek az embernek túl magas elvárásai.
A D 02-21 D-vel nagyon kellemes az utazás, szinte észre sem lehet venni, hogy egy emeletes buszban ülünk. Dinamikusan gyorsulunk még a meredek emelkedőkön is, bár megjegyzendő, hogy a busz üres, rajtunk kívül nincsenek utasok a fedélzeten. A Voith Diwa automataváltó nagyon jól alkalmazkodik a speciális földrajzi viszonyokhoz, szépen, finoman kapcsolja a fokozatokat. A retarder – ami a fékpedállal vagy egy külön karral működtethető – viszont nagyon „harapós”. A megállófék kapcsolója a baloldalon, a kormánykerék alatt helyezkedik el; nehezen lehet hozzáférni, ezen szintén lehetne javítani. A kompresszor túl hangosan működik, de idővel meg lehet szokni. A fékezéskor eleinte zaj hallatszott az első tengely felöl, de ez a nyikorgás később magától abbamaradt.
A busz fogyasztásáról jelenleg még nincsenek konkrét adatok, mert eddig csak iskolajáratban volt használva néhány napot, de olyan 40 liter körüli értékre lehet számítani 100 kilométeren. Összehasonlításképpen: az MAN SD 202 50, a Lion’s City Ü pedig 33-38 liter között eszik.
Ha a tapasztalatok továbbra is olyan kedvezőek lesznek, mint az első héten, könnyen elképzelhető, hogy Stefan Lay vásárol egy második emeletest, vagy akár egy alacsonypadlóst is az MJT-től. A voltlage-i Hülsmann cég mindenestre már szintén bejelentette igényét egy D 02-21 D-re. Ha összejönne egy 5 darabos megrendelés, az MJT legyártaná az emeletes városnéző változatát is – a tervek már készen vannak. Így még az is előfordulhat, hogy a magyar gyártónak sikerül a német piac eme különleges szegletének egyik meghatározó szereplőjévé válnia.

Műszaki adatok:

* vonóhorog nélkül értendő (azzal +60 mm)
** vezető és üzemanyag nélkül, "szározon"

Az MJT-ről röviden

A betűszó jelentése: Magyar Járműtechnikai Zártkörűen Működő Részvénytársaság. A cég Debrecenben található, igazgatója Tarnai Sándor, aki ezzel párhuzamosan ügyvezetője egy ~ 30 darabos járműparkkal rendelkező utazási irodának is [Panoráma Tours].
Az MJT több, mint 50 éve tevékenykedik a járműiparban, tapasztalatikat elsősorban buszok javításával, felújításával szerezték, és beszállítói voltak az Ikarus gyárnak is. Önálló modellekkel 2000-ben jelentek meg a piacon, ezek Iveco Dailyből, MB Sprinterből illetve Renault Masterből átalakított kisbuszok voltak. 2004-ben egy új, alacsonypadlós típuscsalád kifejlesztésébe fogott a cég, melynek eddig a 12 méteres szóló, a csuklós és az emeletes tagjai készültek el, de tervben van például egy farmotoros, 8,5 méter hosszúságú midi is. A gyár jelenlegi kapacitása körülbelül 100 busz/év [lenne].
A 12 méteres szóló kb. 160 000 - 165 000 Euroba kerül, árban komoly konkurenciát jelentve a többi MAN motoros német busznak, bár a müncheni cég a jelek szerint ez ellen nem tesz semmit.
Az MJT-nek jelenleg nincs németországi képviselete, de a Lay Raisen szívesen nyújt tájékoztatást az emeletesről, illetve a potenciális megrendelők és a gyártó közötti kapcsolattartásban is segítenek. Ezen túlmenően egy kis raktárbázist is kialakítottak Püttlingenben, ahonnan bizonyos pótalkatrészekkel - így például szélvédővel, lökhárítóval, stb. - gyorsan tudják látni a német üzemeltetőket.