Néhány éve már jártunk Bécsben, de akkor főként a látnivalókra helyeztük a hangsúlyt. Most a buszos közösségi közlekedést vesszük górcső alá, akarva-akaratlanul is összehasonlítva a budapesti közlekedéssel.

Bécs belvárosát és turisztikai látnivalóit sokan ismerik. Ugyanígy nem kell bemutatni a közlekedésbarátoknak a szomszédos főváros irigylésre méltó közösségi közlekedési infrastruktúráját sem. Az alábbiakban mégis megpróbálkozunk új ötletek adásával: főként buszfanatikusoknak ajánlunk érdekességeket a császárvárosból.

Pesten is járt a Volkswagen City KB 235. Bécsben lassan kikopnak a forgalomból (fotó: Kecskeméthy Attila)

Szolgáltatók és típusok

Budapesti viszonyokhoz képest már-már unalmas is, hogy a tömegközlekedést bonyolító autóbuszok színre, típusra, s állapotra nézve is meglehetősen egyformák. A helyi „BKV”, a Wiener Linien (WL) szolgáltat a viszonylatok nagy részén, míg – főként a külső kerületekben – három alvállalkozó (Blaguss, Dr. Richard, Gschwindl) osztozik a munkán. Van egy negyedik is, a Pletten Reisen, amelyik furcsa mód évek óta mindössze két vonalat (17A, 19A) lát el. Az öt-tíz évvel ezelőtti állapotokkal szemben az átlagos utasnak már fel sem tűnik, ha nem a WL kocsija érkezik a megállóba. Korábban még elő-előfordultak az egyenszíntől eltérő buszok, illetve egyik-másik szolgáltató láthatóan sokat futott járgányokat is üzembe állított. Ma már inkább a másik oldalra billen a mérleg nyelve: a Wiener Liniennél dolgoznak a rosszabb állapotú kocsik is. Igaz, magyar szemmel egyáltalán nem kirívó a helyzet – húsz nap alatt például egyetlen félreállással sem találkoztunk, noha szorgosan barangoltunk mindenfelé.

A WL kocsiparkja szinte teljesen egységes. A nagy buszok kizárólag az MAN különböző generációihoz tartoznak (Gräf & Stift avagy a Lion’s City osztrák változata). Csak két vonalon fut másféle kocsi: a belvárosi 3A járaton a VW City KB 235-ös (ezt a típust néhány éve a magyar főváros utasai is kipróbálhatták a várban) közlekedik. A bécsi közlekedési cég a 2000-es évek közepén vásárolt tucatnyi ilyen buszt, amelyet a 3-as mellett a 2A-s vonalon használt még. Ott azonban ma már nem látható, hiszen a Schwarzenbergplatz és a Kirchengasse között (2A) a nagy buszcsere program első fázisában beszerzett elektromos midibusz rója a köröket. Az igen rossz belső elrendezésű Siemens Rampiniből szintén 12 érkezik Bécsbe. (Nem bírunk elmenni amellett, hogy Bécsben is zajlik a nagy buszcsere-program: Péccsel vagy Budapesttel szemben errefelé azt nevezik annak, amikor az egyébként száz százalékosan alacsonypadlós, legfeljebb 13 éves buszokból álló, nagyrészt földgáz üzemű flottának a felét három év alatt lecserélik. Ezért aztán sietnie is kell annak, aki az egységes WL-flottára kíváncsi. Ősszel ugyanis megérkezik az első 217 Euro VI-os motorral szerelt Citaro, már az új WL fényezéssel, valamint hat darab hibrid hajtású Volvo 7900-as is.)

Az egyik bécsi alvállalkozó a Dr. Richard (fotó: Kecskeméthy Attila)

Az alvállalkozók kocsiparkja sem sokkal változatosabb. A Gschwindl viszonylag új szereplőként teljesen új Citaro-flottával rendelkezik. A Blaguss szintén ezt a típust részesíti előnyben, igaz ez a cég állította ki az általunk látott egyetlen kivételt, egy Irisbus Citelist (amit a 7B vonalon láttuk). A Dr. Richard elsősorban MAN Lion’s Cityket közlekedtet. Az alvállalkozók közül csak a Gschwindl rendelkezik csuklós buszokkal.
Érdekesség, hogy az elmúlt években szépen kikoptak a 15 méteres háromtengelyes MAN-ek és a tíz méter körüli kisebb buszok is a rendszerből. Háromtengelyes ma már csak egyetlen vonalon, a 68A-n fordul meg, s 12 méternél rövidebb kocsival is csak egy helyen, a 44B-n találkoztunk. Ez azért különös, mert a tíz méteres kategória bőven elegendő volt a korábbi viszonylatokon (például a 20B, 60B, 72A). A 44B-n is csak azért maradt mutatóba, mert a szűk utcákban nem férne el nagyobb kocsi. A 15 métereseket pedig szinte mindenhol csuklóssal váltotta ki az új alvállalkozó.

A flotta gerincét a gázüzemű a Gräf & Stift Lion's City-k alkotják (fotó: kristoof)

A viszonylatok „legjei”

A leghosszabb járat – legalábbis menetidejét tekintve – a 10A (Heiligenstadt-Niederhofstraße). Ez az egyetlen buszjárat, amely minden metróvonalhoz átszállást biztosít, miközben csaknem az egész várost átszeli É-D irányban. Mindkét irányban közel 40 percig lehet vele buszozni. Sötétben különösen ajánlott kipróbálni a Niederhofstraße irányába, mivel egy dombról legurulva nagyon szép panoráma tárul a szemünk elé a gyönyörűen kivilágított Schönbrunnra. Szintén nagyon hosszú, 37 perces járat a 66A (Reumannplatz–Liesing). Ez azért érdekes, mert egy metróvégállomásról indul, ahonnan már azt hinné az ember, hogy nem messze van a városhatár – ehhez képest egyenesen fárasztó végigülni az utat. Ez a járat vezet át egyébként a legtöbb bécsi településrészen.

A legrövidebb buszjárat címet egyértelműen a 19A (Alaudagasse-körjárat) érdemli ki. Hiába van négy olyan viszonylat is, amin menetrend szerint 12 perc alatt meg lehet tenni egy teljes kört (7B, 21B, 41A, 45B), a 60B (Hermesstraße-Lainzer Tor) pedig tíz perc alatt fordul, a Pletten Reisen nyolcperces járatával semmi nem versenyezhet. Legalábbis most már: hol vannak a régi szép idők, amikor még létezett a heiligenstadti háztömb-járat (34A), amelynek egy mindössze négy kilométeres kört kellett tennie, s hat perc alatt meg is érkezett a végállomásra. Igaz, valódi sofőrvadító viszonylat most is létezik a városban: bár nincs beszámozva, de a nyári időszakban tízpercenként közlekedik Kaisermühlen metróállomástól a gänsehaufeli strandbusz. Négy kilométert tesz meg, céljáratként csak a két végponton áll meg, a menetidő (hét perc) nagy részét a zöld lámpajelzésre várakozás teszi ki. Egy nap 72-szer fordul – esőben, rossz időben általában utas nélkül…

Régen sok emeletes busz közlekedett a császárvárosban. Mára már csak a múzeumi példányokkal közlekedhetünk (fotó: Kecskeméthy Attila)

A legnagyobb utastömeget – legalábbis a külső szemlélő számára – a 11A (Heiligenstadt–Stadion) és a 48A (Dr-Karl-Renner-Ring–Baumgartner Höhe) mozgatja meg. Ezek lényegében villamos helyett közlekednek, a 48A-n nem ritka a három percenkénti indulás sem. Hasonlóan óriási tömeget szállít a 26A járat (Kagran–Großenzersdorf), itt az utcai táblákon előfordul a két percenkénti követés is. Ugyanakkor a 26A egyben a leghektikusabban járó busz is, hiszen a 2-5 perces csúcsidei követést völgyidőben 15 percezés, hétvégén pedig húsz percezés váltja.

A belvárosi adottságok miatt ugyan csak szólóbuszok közlekednek, azok viszont gyakorlatilag megszámlálhatatlan mennyiségben a 13A (Hauptbahnhof–Skodagasse) és a 14A (Reumannplatz–Esterházygasse) vonalán. A 13A-n akár hármas konvojozás is előfordul úgy, hogy egyik kocsin sincs ülőhely, s hogy a negyedik buszra sem kell öt percnél többet várni. (Ezeken a viszonylatokon még húsz éve emeletes buszok is közlekedtek.) Mondanánk, hogy buszos turisták kerüljék e járatokat, de igazság szerint a belváros külső gyűrűjének olyan szép utcáin forognak, ahová másként úgy sem jut el az utazó. Úgyhogy inkább azt tanácsoljuk, még most próbálják ki a 13A-t, mert ha a Hauptbahnhofnál (régen Südbahnhof) folyó, még csak félkész megaberuházás befejeződik, elképzelhetetlen tömeg koncentrálódik majd erre a kiválthatatlan járatra.
A legmegbízhatatlanabb járat megnevezésénél nehéz dolgunk van. Éveken át utazgatva tán kétszer kerültünk busszal dugóba, egyszer pedig egy nagyobb havazás borított a menetrenden. A szinte tökéletesen olajozottan működő rendszernek egyetlen gyenge pontját ismerjük: ki tudja, miért, de a belvárosi 2A-n visszatérő probléma a járatok kimaradása, a hivatalos követési időt bőven meghaladó várakozási kényszer. Ez az elektromos buszok érkezésével sem múlt el.

Egy Lion's City még új korában (fotó: Kecskeméthy Attila)

Kirándulójáratok

A nagyon szép tájakra vivő viszonylatok közül elsőként természetesen a 38A-t kell megemlíteni. A Heiligenstadt-Kahlenberg (esetenként Leopoldsberg) között közlekedő busz ha nem is nagyon magasra, de igen szép hegyre kanyarog fel a szerpentineken. Lefelé jövet érdemes a Cobenzl megállóban leszállni, s kivárni a kevéssé ismert és kevéssé használt, óránként közlekedő, Neuwaldeggig közlekedő 43B járatot. Erről ráadásul jól hangolt csatlakozással átszállási lehetőség nyílik a Neuwald am Stifttől Hütteldorfig közlekedő 43A-ra. Így, a két járattal együtt végig lehet buszozni Bécs nyugati szélén, a csodálatos bécsi erdőn. Hogy aztán a hütteldorfi végállomású kisebb járatok egyikét–másikát (például 49A, 52A) is kipróbáljuk – merthogy azok is szép, igaz, lakott dombokra visznek fel bennünket.

Ha a háromtengelyes kocsik miatt úgyis felkeressük a 68A-t (Reumannplatz-Oberlaa, Kurpark), akkor már érdemes végigutazni rajta, s a külső végállomáson bebarangolni a hatalmas, mesterséges tavakkal gazdagított, végtelenül békés oberlaa-i parkot.

Kevéssé ismert kirándulási lehetőséget kínál a 92A. A Kaisermühlen V.I.C.-ből induló járat másik végállomása a zord Ölhafen (Olaj-kikötő) nevet viseli. Valójában azonban csak hétvégén jár, s a szépen rendezett, kirándulóbarát módon kiépített Duna partra viszi utasait. Tanácsos azért az utolsó buszt elcsípni, mert a 92A két „leg”-címért is versenyezhet: iszonyú nagy távolságot tesz meg rövid idő alatt (ez a leggyorsabb busz a városban), s völgyidőben vagy rossz időjárás esetén teljesen üresen furikáznak negyedóránként a csuklós Citarók (ami így igen pazarló üzemnek tűnik). Elég fura érzés a tökéletesen kihalt vidéken sétálgatni.

Szintén gyönyörű vízparti területre utazhatunk a 95A-val (Rennbahnweg-Breitenlee), illetve a már említett 60B-vel. A bécsi erdő lakott dombjain szerezhetünk igen kellemes emlékeket a 46A, 146A ellenirányú körjáratokkal (Ottakring-Am Predigtstuhl), vagy a 45B-vel (Hernals-Schafberg). Különös élmény a ritka szűk utcácskái miatt a 44B-s kisbusszal kanyarogni Mitterbergen (alsó végállomása: Hernals). A város legnyugatibb szélén, egyben igen jómódú övezetekben kanyarog a 60A (Liesing-Alterlaa) és az 56B (Hietzing-Maurer Platz). Mindkettőről nagyon szép, kevesek által ismert kilátás nyílik az egész városra.

A csodás Blaguss buszokkal is találkozhatunk szinte mindenhol a városban (fotó: kristoof)

Buszos fotótémák

Hazai értelemben vett forgalmas, helyközi és helyi járatokat is nagy számban fogadó autóbuszállomást viszonylag keveset találni Bécsben. Ilyet leginkább Liesing, illetve Simmering és Hütteldorf állomásokon lehet látni. Állandó a mozgás még Heiligenstadt metróvégállomáson, ide futnak be öt nagy forgalmú helyi járat, valamint a klosterneuburgi helyközi viszonylat kocsijai.

A Wiener Linien – egyébként fedett – buszgarázsai közül kettőre nyílik viszonylag jó rálátás: a 48A vonalán a Gutraterplatz megálló közelében, illetve a 65A, 66A, 70A közös szakaszán, a Laxenburger Straße-Raxstraße megálló mellett.

A csuklós kocsik túlnyomórésze is a Gräf & Stift gyárból érkezett (fotó: kristoof)

A 16A (Hetzendorf-Slamastraße) járat külső végállomására is érdemes kiutazni: a Richard-Strauss-Straße megálló közelében található a Blaguss fedetlen garázsa. Itt gyakorlatilag tíz percenként járnak be-ki az eltérő festésű, csodálatos turistabuszok. A Dr. Richard telephelye a 79B (Kaiserebersdorf–Donaumarina) vonalán található. Ha már a környéken kószálunk, érdemes visszafelé kipróbálni a 80B járatot, amely részben autós közforgalomtól elzárt területen, a dunai kikötő logisztikai központján keresztül hajt át.

Érdekes a 37A (Heiligenstadt-Sievering) járat, amiért – ismereteink szerint Bécsben egyedüliként – tolatva fordul a külső végállomásán. Különleges a 48A Baumgartner höhei fordulása is: a csuklós busz egy egyenes út közepén, egy erre a célra szánt kör alakú szélesítést kihasználva egyszer csak megfordul. Végül a temetői járatra hívjuk fel a figyelmet: a Zentralfriedhof területét 20 perc alatt tárja fel a 171-es jelzésű körjárat. Nem mindennapi, amint a sírok között kanyarog a Dr. Richard regionális közlekedésben használt MAN-je.

(Címlapfotó: Siemens)