A naponta emberek ezreit, tízezreit szállító járművezetők általában csak rossz színben tűnnek fel a médiában. De a járművezetők is emberek, lássuk az ő szemszögükből a közösségi közlekedést!
Egy Mezei Autóbuszvezetőtől kaptuk az alábbi gondolatokat, ezeket most minimális szerkesztéssel adjuk közre.
,,Miért nyomja a csengőt ez a barom?!"
A BKV... akarom írni, a BKK utasainak "jó"indulata közismert. Sajnos nagyon sokan mérhetetlen utálattal és rosszhiszeműen viszonyulnak a járművezetőkhöz, apróságok miatt is rögtön anyáznak ahelyett, hogy kérdeznének, tájékozódnának.
A napokban HÉV-en utaztam (lényegtelen, hogy melyik, akár busz is lehetne). Az egyik megállóban az ajtónyitással egy időben megszólalt a csengő is és el sem hallgatott ajtózárásig, amivel a járművezető természetesen megvárta az utascsere végét. Leszállás közben egy olyan 50 körüli hölgy (rettentő "intelligens" fajta) dühösen megjegyezte, hogy "miért nyomja a csengőt ez a barom?!", majd haragosan elkezdte méricskélni a HÉV vezetőjét, mintha az bármiről is tehetett volna vagy bármit is ártott volna neki. Merthogy nyilván nem direkt, sürgető szándékkal indította el a csengőt... az saját magát aktiválta valamilyen kóbor áram hatására. 40-50 éves járműveknél ez bizony előfordul. Azzal semmi gond, ha valaki nem ért valamit, de nem kellene csípőből lőni... mi lett volna, ha odamegy és annyit kérdez: "Elnézést, megmondaná, miért kezdett el ilyen hamar csengetni?". Sajnos ehhez túl korlátolt a többség. A hosszas csengetés a járműhöz messziről szaladó utasok esetén is előfordulhat, akiknek jól esik, hogy megvárta őket a vezető.
A kiöregedő, rossz műszaki állapotú buszokkal sokszor nehéz finoman közlekedni
Buszon utazva elő-előfordul, hogy az bizony kellemetlen erővel lassít/fékez és nem csak eseti jelleggel, hanem folyamatosan. Ilyenkor mindig akad egy-egy nagyon "okos" megmondóember, aki leszállásnál jól leteremti a sofőrt: elmondja mindenféle baromnak és közli vele, hogy embereket szállít... természetesen a választ már nem igen várja meg, ha mégis, akkor ragaszkodik a saját "igazságához", mert az autóbuszvezető bizonyára hazudik. Pedig az említett jelenségről általában tényleg nem a sofőr tehet, hanem a régi, rozogácska vagy rosszul beállított fékrendszerek. Egyes buszokat kész küzdelem vezetni, mégis a szerencsétlen járművezetőn csattan az ostor, ha nem tudja tökéletesen megoldani az amúgy lehetetlen feladatot.
Vagy ugye gyakran megesik, hogy a busz dugóba kerül, esetleg percekig nem tud haladni valamilyen forgalmi akadály miatt. Egyes utasok mindezt nem veszik figyelembe, elvárják, hogy percre pontosan érkezzen a busz. Ha ez az óhajuk nem teljesül, máris mutogatják az órájukat, esetenként felszállás közben hangos megjegyzést tesznek. A választ persze ilyenkor sem várják meg, mert miért is... Rosszabb esetben még fel is jelentik a járművezetőt és közben nagyon büszkék magukra.
A fenti példákat csak azért írtam le, mert nem árt, ha a kedves utasok kicsit szembesülnek saját magukkal. Tudom, hihetetlen, de a vezetőfülkében is emberek ülnek, nekik is vannak érzéseik és bizony egy-egy ilyen goromba beszólás nagyon rosszul tud nekik esni. Különösen, hogy legtöbbjük vért izzadva próbál normálisan szolgáltatni az elavult technikával a feneke alatt.., nem hiányoznak nekik az igazságtalan, rosszindulatú megjegyzések. Még akkor sem, ha esetleg hibáznak... azt is lehet kulturáltan kezelni. Tudják, aki nem dolgozik, az nem is hibázik. És persze a már említett körülmények között, a járművezetői munkakörben sokkal könnyebb látványos hibát véteni, mint mondjuk egy klímatizált irodában, a notebook mögött ülve. Szóval ilyen esetben nem kellene rögtön a vérüket kívánni és hogy elveszítsék az állásukat, megélhetésüket.
Amiről hallgat a média
A járműveket is emberek vezetik, az ő szempontjaikról ritkán esik szó (Kép: Daimler)
A közelmúltban több járművezetőkkel kapcsolatos botrányt is kirobbantott a sajtó, felkorbácsolta az indulatokat, majd ezen a pontos szépen elvégzettnek érezte a feladatát... az esetek utóéletével már nem igen foglalkozott, hiszen az már nem szenzáció és amúgy is milyen ciki lenne, ha végül kiderülne, hogy a dolog nem is úgy volt, nem is az volt a sáros, akit korábban ocsmány módon meghurcoltak.
Az egyik ilyen nagy port kavart történet egy blogon a következő címmel jelent meg: "A levegő megdermedt... a bácsi leszállt". Az irományról első olvasatra is lerí, hogy kitaláció (ha van is némi igazság magja, akkor is erősen kiforgatta a történteket a szerző) és pusztán negatív hangulatkeltés céljából íródott, rendkívül hatásvadász stílusban. Az olvasók zöme mégis elhitte és a sofőr fejét követelte. Idővel persze hozzászólások formájában jelentkeztek tanúk, akik elmondták, hogyan is volt valójában... De ez már a sajtót nem érdekelte, megragadtunk ott, hogy micsoda rohadékok az autóbuszvezetők. Még a napokban is látom felbukkanni a történetet különféle blogokon és mivel egy újszülöttnek minden vicc új, ezért újra és újra felkorbácsolja a kedélyeket, rettentő sokat ártva ezzel járművezetők megítélésének.
Egy másik történet azt ecsetelte, miként csukta rá az ajtót a gonosz sofőr a babakocsira ezzel halálra rémisztve a csecsemőt és utána hogyan üvöltötte/zavarta le a szülőket a buszról Természetesen erről is kiderült, hogy nem teljesen úgy volt. Valójában (a busz kamerája felvette) a szülők üvöltöztek a sofőrrel, amiért az egyébként automatikusan záródó ajtó a csengetést követően csukódni kezdett, de az érzékelőnek és automatikus visszanyitásnak hála nem ért a babakocsihoz, amit a szülők a záródás kezdetekor szimplán betoltak közé, majd a végén a dühös szülők indulatukban maguk vágták oda leszállás közben a babakocsit a lépcsőhöz, tehát ők ijesztették meg a saját gyereküket. Az esetből bírósági ügy is lett, amit a rágalmazó mesemondók el is veszítettek. Erről persze megint hallgat a média, nem tisztázták az autóbuszvezetőt.
Ott van még a 17 éves "kislányt" lefejelő sofőr is, akit szintén rögtön menesztettek az állásából és az egész ország előtt meghurcoltak, holott ő volt az, akit megtámadtak munkavégzés közben, a nyakkendőjénél fogva rángattak és miközben próbált szabadulni, aközben fejelt össze az "áratlan kislánnyal". Ha jól tudom, ez az ügy is bíróság előtt van, mert jelentkeztek tanúk. Persze erről sem olvashatunk a sajtóban. Marad az emberekben az a tudat, hogy az autóbuszvezetők gyermekeket (és terhes angol nőket) vernek.
Hajléktalanok, elsőajtózás, kommunikáció
Sok másra is kell figyelni a vezetés mellett (Kép: Neoplan)
Az elsőajtózással kapcsolatos cikkek hozzászólásaiban a rendszer mellett érvelő felhasználók általában arra hivatkoznak, hogy az elsőajtós felszállásnak köszönhetően nincsenek hajléktalanok a járműveken. Na gondolkozzunk kicsit...
Nem, nem az elsőajtózás az egyetlen módszer, amivel ki lehet szűrni a nem kívánatos egyéneket a buszokról. Ezért tehát fölösleges a nagy forgalmú járatokon bevezetni a rendszert, lassítva vele a haladást.
A megoldás kulcsa a kommunikáció. Az nem oldja meg a helyzetet, ha hátul, az orrunk alatt morogva ócsároljuk a járművezetőt, majd hazaérve sunyi módon írogatjuk a feljelentéseket. Ennél van egy sokkal egyenesebb módszer is: szólni kell a sofőrnek. Persze kulturált emberi stílusban, ami keveseknek megy. Azt ugyan nem várhatjuk a járművezetőtől, hogy kiszálljon és ledobja az illetőt (nem teheti), de kinyithatja az ajtókat és felszólíthatja a távozásra. Persze ha ekkor mély csendben és tátott szájjal ülnek a kedves utasok és elfordítják a fejüket hallgatólagosan támogatva a hajléktalant, akkor nem lesz eredménye a dolognak. Ha viszont legalább verbálisan az ő érdekükben cselekvő sofőr mellé állnak, akkor előbb-utóbb nem tehet mást a célszemély és leszáll.
Ugyanez igaz a bliccelőkre is. Hiába mondatja be szerencsétlen autóbuszvezető a Futárral, hogy elsőajtós felszállás, ha az emberek néznek ki bambán a fejükből, senki nem szól rá a renitensre, aki hátul szállt fel vagy éppen nem mutatott semmit. Így az egész rendszer értelmét veszti. Össze kell fogni az utasoknak, ha ki akarják szűrni a potyázókat. Különben sohasem lesz itt rend. Az pedig nem indok a tétlenségre, hogy esetleg az illető verőlegény, mert nyilván nem fogja eltángálni a busz összes utasát. Ha mégis megpróbálja, az autóbuszvezető azonnal nyomja a vészcsengőt és a rendőrök majd jól helyreteszik. De talán azt a mondást is hallották már, hogy "sok lúd disznót győz"...
Egyébként sajnos az ilyen leszállítós esetek is megihletnek egyeseket, hogy lejárató posztokat írogassanak a szívtelen vagy éppen gyáva BKV-sokról. De ők már tényleg menthetetlenek. Legalább ne kommentáljuk nagy egyetértéssel az ilyen posztokat.
(Címlapkép: Daimler)
Ha érdekel az autóbuszok múltja, jelene és jövője, ha friss képet szeretnél kapni e közlekedési eszközökről, akkor csatlakozz hozzánk a Facebookon is!