A közösségi közlekedés a világ minden táján sokakat érintő kérdés, ezért népszerű téma a politikusok körében is. A most lezajlott londoni főpolgármester választáson is előkerült a téma.

Boris Johnson 5 éve ígérte meg a választóknak, hogy megválasztása esetén az addig ismeretlen csuklós buszokat száműzi London utcáiról, és újra nyitott hátsó peronos, piros emeletes buszokon utazhatnak a londoniak.
Az angolok kritikusan viszonyultak a számukra szokatlan csuklós járművekhez, 1-2 tűzeset után valóságos lejárató kampány indult a köznyelvben csak ,,bendy" busznak nevezett járművek ellen. Ezt az elutasító hangulatot használta ki Johnson.
Az ígéretét betartotta, és még egy új, a legendás Routemasterhez hasonlóan eredeti emeletes hibrid buszra írtak ki pályázatot, a csuklós Citarókat pedig már tavaly leselejtezték.

Az első, 25ezer font díjjal járó dizájnpályázatot a Capoco Design, a Foster and Partners és az Aston Martin alkotta konzorcium megosztva nyerte.
A busz megvalósítására és megépítésére a következő cégek pályáztak: Alexander Dennis, EvoBus, Hispano Carrocera, Optare, Scania AB, Wrightbus. A versenyből az Evobus és a Scania kiszállt, az emeletes busz építési tapasztalat hiánya, és a szoros határidő miatt.
A megmérettetést az északír Wrightbus nyerte meg, a végső dizájn kialakítására a Heatherwick Studio-t kérték fel.
 
A busz önhordó szerkezetű, három utasajtaja van. Ebből kettő hagyományos bolygóajtó a busz elején és közepén, a harmadik egy kétszárnyú extraszéles. Ez az ajtó a Routemasterhez hasonló hátsó peronhoz nyit utat.

A busz típusa Wright NBfl (New Bus for London), elterjedt még a NB4L, és a Borismaster név is.
Az első kilenc prototípus busz, a fejlesztés költségeivel együtt 12 millió fontjába fájt az adófizetőknek. Egy busz ára 330 000 angol font, ami 60%-kal drágább a Citaro csuklós 200 ezer fontos árához képest.
A buszt mozgatásáról egy Siemens soros hibridrendszer gondoskodik. Az energiatermelő egység egy 4,5literes Cummins dízelmotor. Az energiát 75kWh kapacitású akkumulátoregységben tárolják. A Siemens 3 fázisú villamos motor teljesítménye 174 LE, nyomatéka 2500 Nm. A 11,23 méter hosszú, 2,52 méter széles, 4,39 méter magas busz 87 utast szállíthat, ebből 22 ülhet a földszinten, 25 állhat ugyanitt, a maradék 40 utas pedig az emeleten foglalhat helyet. A buszban két lépcsőház található.

A Tfl(Transport for London) adatai szerint a busz 25,2 liter üzemanyagot éget el 100 kilométerenként, ez a Citaro csuklósok 65,7 literes fogyasztásához képest figyelemre méltó adat. Szintén a Tfl adatai szerint a régi Routemasterek 35 litert fogyasztottak, míg egy ,,hagyományos” hibrid Wrightbus Gemini2 32-33 litert fogyaszt százon.

Ellendrukkerek az egyedi és korszerű busz ellenére is bőven akadnak.
A huhogók a drága projektet egyéb angol gyártók (főleg az ADL) termékeivel példálódzva támadják, mondván azok exportképesek, ezáltal olcsóbban gyárthatók. Ez fura érv, mivel itt speciálisan londoni igényeknek megfelelő buszról van szó. A támadások közt szerepel az ADL hibrid buszának 60%-os üzemanyag megtakarítása is, amit Edinborough-ben mértek, miközben a Tfl csak 40%-ot vár el az új busztól. Itt az a szépséghiba, hogy nem azonos körülmények között üzemelnek sem a kiindulási alap dízel, sem a hibrid buszok.

Az új buszok forgalomba állítása az eredeti határidőkhöz képest csúszásban van, de az olimpia idején már legalább nyolc busszal találkozhatnak az utasok.

Fotók: Wikipédia, Badudoy , Andrew Davidson