Míg Magyarországon az alulfinanszírozottság, a magas viteldíjak és az átgondolatlan, rossz döntések következtében sajnos folyamatosan romlik a modal split (tömegközlekedést és az egyéni közlekedést használók aránya), addig a nagy vízen túl a döntéshozók igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy az „autós nemzettel” elfogadtassák és megszerettessék a környezetbarát közlekedési módokat is.

Az egyik ilyen, itthon szokatlannak számító megoldás a biciklik szállításának lehetőse a városi buszokon. A történet még a ’70-es évekbe nyúlik vissza, amikor is az egyik seattle-i hídon nem volt kiépítve kerékpársáv, így ezen a szakaszon a kétkerekűvel is fel lehetett szállni a járművekre. Az ötlet egyre inkább elnyerte az utasok tetszését, ezért a hálózatot folyamatosan kiterjesztették, mára pedig szinte alapfelszereltségnek számítanak a biciklitartók szerte az államokban – amik biztonsági okokból időközben az autóbuszok homlokfara, (a lökhárító és a szélvédő közé) költöztek. A szolgáltatás általában ingyenes, de természetesen vannak bizonyos korlátozások, így például nem lehet sötétedés után drótszamarat szállítani, hiszen az zavarná a fényszórók fényét.

A különböző tömegközlekedési vállalatok számos oktatóvideót készítettek a biciklitartók használatáról , a legeredetibb megoldás azonban kétség kívül a louseville-i TARC cég nevéhez fűzödik. Elsősorban a fiatalabb korosztályt szerették volna megszólítani, ezért úgy döntöttek, hogy a szükséges információkat „dalban mondják el”. Igyekeztek mindent házon belül megoldani; talán nem is gondolná az ember, hogy a Mr. Theo művésznéven futó rapper „civilben” szerelő a cégnél, a szöveget (az ötletgazda) marketingigazgató írta, a háttérben táncoló hölgyek sofőrök, stúdióként pedig az autóbuszgarázs szolgált. Az alacsony költségvetésű klip óriási sikert aratott; a YouTube-on már több mint 50.000 látták, de ami ettől is fontosabb, hogy a bringázó-buszozók száma ugrásszerűen megemelkedett.