A második világháború után beköszöntött a jet-, és atomkorszak. Megjelentek az égen a helikopterek és többféle új anyagot is alkalmaztak a gyárak. Főként ezeknek köszönhető, hogy a mérnökök érdekes tervekkel álltak elő ezekben az időkben.
A Bohn féle flying bus
Az Egyesült Államok-beli Bohn Aluminium and Brass Corporation (Bohn alumínium és réz vállalat) 1946-ban egy mai szemmel fura reklámkampányba kezdett. Felkértek néhány híres designert akik egy képsorozatot készítettek a jövő járműveiről. A cég konkrét célja valami olyasmi lehetett, hogy „ha akarjuk ilyeneket is tudunk készíteni az új fémötvözeteknek köszönhetően”.
Az új típusú hirdetés a Fortune magazinban jelent meg elsőként. Természetesen ezekből a járművekből egy sem valósult meg, és azt sem lehet tudni, hogy mennyire volt hatékony ez a kampány. Mindenesetre így hatvanhat év távlatából nagyszerű lehetőséget biztosítottak, ahhoz, hogy megismerkedhessünk a future past egyik iskolapéldájával.
Aerial bus
A Bohn designereinek ötleténél jóval elrugaszkodottabb az 1957-ben készült Aerial bus terve. Itt két hatalmas légcsavar lett volna a jármű belsejében, amiket körbe fogott volna a 40 férőhelyes utastér. Az alapötlet az volt, hogy az új „légibusz” a városokba történő ingázást segítse elő. A buszok elindulnának a közelebbi alvó településekről és az agglomerációból, majd a nagyvárosok háztetőin landolnának, és itt kiteszik a munkába igyekvőket. A 160 kilométeres óránkénti sebességgel közlekedő jármű hamar megtehette volna a városok közötti távolságokat.
A furcsa busz tervezését megkezdték, de már ekkor is sok problémával kellett szembenézniük a mérnököknek. Az egyik ilyen, hogy amikor a tetőre le, illetve felszállnak a „buszok” akkor nem igazán lehet a járművek alatt senki, mert a propellerek egyszerűen lefújhatják őket a tetőről, így a ki – és beszállítás nagyon lelassulna. A másik problémát a városok feletti zajterhelés jelentette. (Tudom hihetetlen, de ez bizony már ötvenhétben is komoly gondot okozott.) Képzeljük el mekkora zajjal járt volna, ha nem több száz (ahogy akkoriban gondolták), hanem ötven-hatvan ilyen jármű jelenik meg egyszerre egy-egy üzleti negyed fölött.
Hiller flying bus
A Hiller Corporation készítette a U.S. ARMY első helikoptereit. Később pedig a legfurább és legkülönlegesebb helikopterek kerültek ki a Hiller aircraft company California-i gyárából. A legőrültebb és legképtelenebb ötleteket is megakarták valósítani. Ilyen volt például a Flying platform, vagy a Hiller Rotocycle, ami egy, egyszer használatos eldobható helikopter lett volna.
Skycraneből Skybus
A 60-as évek elején Los Angelesben is nagy terveket szőttek a belváros és a nemzetközi repülőtér összekötésére. Elsősorban az egysínű vasútban (monorail) látták a kézenfekvő megoldást, de előkerült egy olcsóbb és jóval rugalmasabb változat is. Mi lenne, ha helikopterekkel oldanák meg a feladatot?
A terv egyre komolyabb méreteket öltött. Megjelent a piacon a két hajtóműves Sikorsky S-64 Skycrane helikopter, ami tökéletes választásnak tűnt a feladathoz. A tervek már gigászi méretet kezdtek ölteni, hiszen L.A. belvárosában nem csak egy állomás tervei kezdtek kibontakozni, hanem egy intermodális csomóponté, ahová érkezhetnek a buszok, a metró, a vasút és természetesen a helikopterek is. Több „Sky Station-t” (helikopter állomást) akartak elhelyezni a város különböző pontjain.

A Skiway
Az egyetlen megvalósult repülő busz ötlet, ami nem is igazán repül, de mégis úgy néz ki, mintha szállna. Az oregoni Mount Hood-on épült meg ez a furcsa sífelvonó szerkezet, amin egy a földet nem érintő „trolibusz” közlekedett mindössze öt évig.