A miskolci tömegközlekedés átszervezői a dilettáns megoldások tárházát hagyják ránk, használjuk ki bátran! Maradunk az egyetemi „járatcsaládnál”. (Ott tartunk, hogy bármely, a közösségi közlekedés szókészletébe tartozó speciális fogalom Miskolc esetében kizárólag idézőjelben használható.)
Az előző részben a 22-es belvárosi fordulóját veséztük ki. De van azért itt még egy-két nyalánkság. Az előző részekben bűnös nagyvonalúsággal a félóránként közlekedő buszokról írtunk. Miközben a valóság az, hogy - a rövid néhány óra alatt - a legkülönbözőbb indulási időpontokat adnak ki, amit a két buszhoz rendelni lehet: Egyetemvárosból 7.36, 7.54, 8.10, 8.44, 9.10, 9.46, 10.08, 10.46, 11.08, 11.47. Hadd ne folytassuk, mert mire épp felfedeznénk valami algoritmust, elérkezünk 14 órához, amikor is jön a 14.12-es és a 14.51-es busz. (Tovább nem tudjuk sorolni a példákat, mert Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának többségben ülő képviselői úgy határoztak, hogy az egyetemen 15.30 után nincs élet – ez az utolsó betétjárat indulási időpontja, ami azért jó, mert így legalább a 14-kor kezdődő órákon ülők nem szaporítják a tömeget. Azon a buszon.)
Senki ne gondolja, hogy ez a fő járathoz, a 12-eshez való hangolás miatt történik, mert nem. Egyrészt, mert Miskolcon ez „nem divat” (a fénykorban volt úgy, hogy 8-10 megállón át követte egymást 1-2 percen belül az 1-es, 1A-s és a 101-es). Másrészt a 12-es és a 22-es eltérő fordulószámban jár, harmadrészt akkora tumultuózus jelenetekre lehet számítani, hogy mindenféle menetrend borul.
Épp ezért szánalmas ennek a hihetetlenül ütemtelen menetrendnek az oka: megpróbálják az óránkénti két 22-es buszt néhány perccel korábban járatni az óránként három (csúcsidőben maximum hét) 12-esnél. Az összehangolás az eltérő fordulószámból adódóan eleve nem lehet arányos ütemezés, hanem pusztán csak a hosszabb viszonylaton közlekedőnek a mintegy rendszertelen mentesítése. De a 22-esnek adott két-három perc „előny” nem lesz elég semmire, mivel mindkét viszonylaton biztosan össze fog omlani a menetrend.
Mindegy. Legalább a két 22-es járat vezetője örülhet, hisz körönként és óránként pihenhet 21-23 percet. Ami egyébként azt jelenti, hogy 15 perces ütemes követéssel, a régi – két perccel rövidebb – belvárosi hurokra három busszal könnyedén kiadható lehetett volna a 22-es.
Persze ez a felvetés drága. Mert hát azt nehéz számszerűsíteni, hogy mindez így – utasvesztéssel, a tömegnyomor miatt tökéletesen ellehetetlenülő elsőajtózással és jegyellenőrzéssel, az egyetem és a város súlyos presztízsveszteségével, a kisebb balesetekkel mibe kerül.
(Fotók: Zajácz János)
