Újabb írást kaptunk Egy Mezei Autóbuszvezetőtől. Hogyan látszanak a kerékpárosok egy busz volánja mögül?
Oszlassunk el egy tévhitet: az autóbuszvezetők általánosságban nem utálják a kerékpárosokat. Azonban néha tényleg nagyon haragszanak rájuk. Nem, nem azért mert kerékpárral közlekednek (ez kifejezetten támogatandó, mert irreálisan sok autó jár ma Budapesten, és emiatt néha teljesen lebénul a város), hanem azért, mert sokuk az alapvető közlekedési és a józan ész diktálta szabályokat figyelmen kívül hagyva, felelőtlenül, ön és közveszélyesen rója az utakat.
Nagy felháborodást váltott ki Tarlós István legújabb javaslata, miszerint kerékpáros-jogosítványt vezetne be. Pedig teljesen igaza van. Aki ezen felháborodik, az vélhetően maga sem tartja be az alapvető szabályokat. Elég szomorú, hogy a kerékpárosok érdekeit - elvileg - védő civil szervezetek is elutasítják az ötletet, pedig ez minden normális kerékpáros érdeke. Aki betartja az alapvető szabályokat, annak nem lehet problémája ezzel a kezdeményezéssel. Ugyanis pont a keménymag tehet a kerékpárosok negatív megítéléséről. Szó sincs arról, hogy bárki ki akarná szorítani a kerékpárosokat a városból (mint ahogyan a Magyar Kerékpárosklub vizionálja), csupán rendet és fegyelmet szeretne a főpolgármester az utakon, ami nagyon kívánatos, mert a hazai közlekedési kultúra inkább balkáni, mint európai. Mi köze a szabályok betartásának a szmoghoz? Ne csúsztassunk már ekkorát! Igen, az autósokkal is sok a baj (de még mennyi!), beszélünk majd arról is, de attól még, hogy másokra mutogatunk, nem oldódik meg a probléma. Egyébként is van egy nagy különbség az autósok és a kerékpárosok között: ha autóval koccanunk, abból általában csak anyagi kár keletkezik, ellenben a kerékpárosok komoly sérülést szenvedhetnek a busszal való találkozás során, 20 tonna, az 20 tonna.
60 főnek az útfelület foglalása ha busszal, ha kerékpárral és ha autóval közlekedik. Látszik, hogy a busznak jó oka van az elsőbbségre, ne tartsuk fel. (Forrás)
Azért is szükség van a kerékpárosok alapvető oktatására, mert sokuknak fogalma sincs arról, hogy bizonyos forgalmi szituációkban mit kell tenniük, a többi közlekedőtől mit várhatnak. A forgalom ismerete nem egy velünk született adottság, ezt meg kell tanulni. E nélkül nem lehet kimenni kerékpárral az autók is a buszok közé. A drága kerékpár, sisak és védőfelszerelés sem véd meg a saját hülyeségünk ellen.
Sokan azzal jönnek, hogy egy vizsga még nem oldja meg a helyzetet, attól még ugyanúgy átmennek majd a piroson, stb. Igazuk van. Ez csak a kezdet. Éppen ezért azonosító számmal kell ellátni minden kerékpárost (pl. a kötelező sisakon elhelyezve), hogy beazonosíthatóak és felelősségre vonhatóak legyenek, amennyiben szabálytalanságot követnek el. És a szabálytalankodókat szigorú pénzbüntetéssel kell sújtani. El kell felejteni azt az elborult ötletet, miszerint a kerékpárosok átmehessenek a piroson, mert ebből a többségnek az jönne le, hogy nekik piros lámpánál is elsőbbségük van. Emellett el kell törölni azt az őrültséget is, hogy ittasan kerékpározhassanak. Utóbbiakat egyetlen közlekedési szakember sem tartja elfogadhatónak, a bevezetésük csak és kizárólag politikai haszonszerzésből történhetett meg rendkívül sajnálatos módon. Az elkövetőjét is jól... (a fantáziájukra bízom)
Az alábbiakban felsoroljuk a leggyakrabban elkövetett hibákat, szabálytalanságokat, amelyeket a kerékpárosok ma elkövetnek az utakon, és amelyekért az autóbuszvezetők is nagyon dühösek tudnak lenni.
Nem csak infrastruktúrában és tudatosságban, hanem szabálykövetésben és fegyelmezettségben is hatalmas a lemaradásunk.
Piros lámpán való áthaladás. Meg kell állni és kész! Más is sietne: az autósok és a buszok is, mégis megállnak. Ez nem képezheti vita tárgyát. Aki egy ilyen alapszabályt megkérdőjelez, és az ellenkezőjére buzdít, legyen az akár valamely kerékpáros klub vagy egyesület elnöke, azt jó messzire el kell zavarni, mert nem méltó a tisztségére. Számtalan veszélyes szituációt okoznak a piroson gyakran körültekintés nélkül áthaladó kerékpárosok. Pedig egyre több helyen kifejezetten a kerékpárosok számára is létesítenek külön jelzőlámpát. Sokszor éppen fordulunk rá valamely útra, a kerékpáros pedig lazán bevág elénk, mert oldalra nem néz, sőt, nem is gondol rá, hogy onnan érkezhet jármű (a lámpát neki biztos csak poénból helyezték oda). És még ő mutatja a középső ujját, amikor rádudálunk. Azt persze nem várja meg, hogy a miatta fékezni kényszerülő autóbuszon történt-e utassérülés.
Zenehallgatás. Ezen biztosan sokan felháborodnak majd, de tiltani kell. Autóbusszal közlekedve, számtalan olyan kerékpárost látni, akinek a füle bedugva, üvölt a zene, és emiatt fogalma sincs, mi történik a környezetében. Nem hallja az autók, buszok hangját, a megkülönböztető jelzést használó járművek szirénáját, stb. A Balaton körül futó kerékpáros úton semmi baj a zenehallgatással, de a városban, az úttesten közlekedve rendkívül veszélyes, ezért tiltani és büntetni kell. Nagyon sok olyan balesetveszélyes szituáció van, amit a zenehallgató kerékpáros nem is érzékel (pedig gyakran ő okozza). Igen, az sem normális, ha az autókban üvölt a zene, mert hasonló a közlekedésbiztonságra gyakorolt hatása, de majd a maga idejében erről is beszélünk.
Telefonálás kézben tartott készülékkel. Ugyanúgy elvonja a figyelmüket, mint a zene. Ráadásul egy rázós szituációban könnyen eleshetnek, mert nem fogják rendesen a kormányt. Nem beszélve arról, amikor 5 km/h-val sem döcög a buszsávban, megy a traccsparti, mi pedig nem tudunk az utasokkal haladni.
Seattle-ben nem ma kezdték. A biciklisáv kikerüli a buszmegállót. Persze ahol van hely, ott könnyű. (A kép forrása)
A busz elindulásának elő nem segítése. Az autósokhoz hasonlóan a kerékpárosok sem szeretik ezt az alapszabályt betartani. Pedig sokuknak csak addig olyan sietős, amíg megelőznek, utána már ráérnek feltartani.
Meglévő kerékpárosút ellenére az úttesten, rosszabb esetben, a buszsávban való közlekedés. Lehet mondani, hogy a kerékpárút nem olyan biztonságos, de ez többnyire csak mellébeszélés. Úgy kell kialakítani a kerékpáros utakat, hogy jól láthatóak legyenek, és ők is jól lássák az érkező forgalmat. A kereszteződésekben pedig nézzenek körül! Szokjunk le arról, hogy ész nélkül megyünk bele a vakvilágba.
Jobbról történő előzés. Pl. a busszal éppen indulok el a lámpánál, amikor nagy elánnal megelőz szabálytalanul jobbról egy kerékpáros (mert ő már lendületből érkezett), bevág elém, majd visszavesz a tempóból, és feltart. Alapvető intelligencia, hogy ilyet nem csinálunk. Ahogy gyalogos átkelőnél sem kellene előzgetni az autóbuszt. Te jó ég, hányszor volt már, hogy hajszál híján elütötte a gyalogost, akit átengedtem. Ugyanez kanyarban vagy körfogalomban, ahol a busszal folyamatosan kell helyezkedni, az okostojás pedig bebújik mellénk jobbról... aztán csodálkozik, ha felkenjük valahova.
Elsőbbségadás elmulasztása (pl. jobbkéz-szabály). Szerintem fölösleges részletezni: napi szinten rengeteg alkalommal vágtatnak ki elénk alsóbbrendű utakról, és nem is tudják, mennyire veszélyes, amit csinálnak. De hogyan is várhatnánk el tőlük, hogy betartsák az ilyen alapszabályokat, ha nem tanítjuk meg nekik kötelező jelleggel?
A piros az mindenkinek tilos, ás ez nem vita tárgya!
És még néhány idegesítő dolog:
Piros lámpánál kikerülik a buszt, és megállnak előtte. Aztán feltartják, mert busszal nem mindig lehet őket megelőzni. Mögötte miért nem jó, ha tudják, hogy úgyis lassabbak?
Miért kell a főutakon kerékpározni, amikor a párhuzamos mellékutcákban is megtehetnék? Biztonságosabb lenne, és a forgalmat is kevésbé akadályoznák. Eleve ki kellene tiltani őket az olyan utakról, ahol szorosan követik egymást a buszok.
Percek óta kullogunk a lassú kerékpáros mögött, végre meg tudjuk előzni, erre pont amikor mellé érünk, isteni sugallatra elkezd vadul hajtani. Szintén gyakori jelenség.
A sor nyilván ezúttal is a végtelenségig folytatható. A folytatást ismét a hozzászólókra bíznám...
Buszsáv. Tarlós úr szerint ki kell tiltani onnan a kerékpárosokat. Összességében igaza van. Ostobaság volt közös busz- és kerékpáros sávokat létrehozni, főként, hogy a szükséges sávszélesség nem adott a legtöbb esetben. Nagyon zavaró tud lenni, amikor 5-10km/h-val vánszorog előttünk a kerékpáros, sokszor nem is teker, csak gurul, annyira ráér. Leelőzni szabály szerint nem lehet, és sokszor nem is tudnánk, mert a párhuzamos sávokban áll az autósor. És baromira nem érdekli, hogy feltart minket: vet néhány lapos, megvető pillantást hátra, és döcög tovább. A buszsávba legfeljebb azokat a képzett kerékpárosokat engedném be, akik egy meghatározott minimum sebességet tartani tudnak. Ez legalább 30 km/h kell legyen. Amúgy létesítsenek nekik a járdán vagy az út szélén minél több kerékpáros utat, ami csak az övék. Ha kellő mértékű pénzbüntetéssel sújtanák a renitenseket, akkor forrás is bőven lenne a kerékpárút-hálózat fejlesztésére.
A közös használathoz közös szabálykövetés is szükséges lenne...
A közös busz és kerékpársávról még annyit, hogy rendkívül ostoba és szakmaiatlan módon olyan festést kapott az útburkolat egy része (a piros színű), ami nedves körülmények között irdatlanul csúszik. A Budapesten közlekedő autóbuszok amúgy is rettentő gyatra gumikkal vannak felszerelve, de ezzel még tovább fokozódik a balesetveszély.
Járda. Elvileg büntetik, és a többség hápog miatta. Pedig engedélyezni kellene ott, ahol nincs kerékpáros út. Persze ésszel és nem száguldozva, figyelve a gyalogosokra, nem veszélyeztetve őket.
Utóirat: Ezen sorokat egy olyan autóbuszvezető írta, aki évtizedek óta kerékpárral jár munkába (amikor csak teheti), és még soha nem volt konfliktusa sem busszal, sem autóval, csak és kizárólag olyan kerékpárosokkal, akik nem tartották be az alapvető normákat (pl. vadul csengettek és leanyáztak, amikor a kerékpárúton meg mertem állni a piros lámpánál).
Címlapkép: Modacitylife
