Kevés ember lehet az országban, aki elhitte 1989-1990-ben, hogy 22 évvel a változások után Magyarország bármilyen autóbuszügyben 24 európai ország összehasonlításában megszerzi a fix 24. helyet.

Most megtörtént. Sajnos a dolog igaz, nincs rajta mit szépíteni. Nincs is értelme politikai okokat keresni mert csak sárdobálózássá válna a beszélgetés. Az kétségtelen és tagadni se lehet, hogy mint már megírtuk, a mostani helyzetet személyek idézik/idézték elő, saját hitük, vágyálmaik, politikai ambícióik megvalósítása során. Nekik van nevük, megnevezhetők. Van felelősségük. Saját álmaik a valóság fölé helyezésével semmiben nem különböznek a XX.század lángoló szemű szélsőségeseitől, akik folyókat akartak megfordítani, természetet legyőzni. A mostani lázas tekintetűek se nem lázasak se nem forradalmárok, „csak” 70 éves önjelölt közlekedési megmondók, tudás nélkül belekotyogók.

Íme munkájuk eredménye:

Ország sorrend a 2012 első félévében forgalomba helyezett új autóbuszok alapján.

Magyarország 24-ből 24.

Ennyit tesz a hit ereje, amikor nem ott, nem arra használják amire létrejött. Amikor saját belső meggyőződés, feudális gőggel párosulva tilt minden racionális gazdasági döntést. Ezen már nincs mit szépíteni. Kifolyt tejbe kár belesírni tartja a népi mondás. Az annalesek ezt már így fogják megőrizni évszázadokon át. Csak mi, a hazai autóbuszpiacot többé vagy kevésbé ismerők tudjuk majd hozzárendelni a nevet (mert van hozzá név) aki mindezt előidézte.

Nem az okozó kitüntetése fáj, hisz a medálokat általában nem teljesítményért adják. A köz érdekének ilyen nyílt semmibevétele a bosszantó. Mit bosszantó, dühítő. Amikor saját (nem vallási) hit világába burkoltan nyíltam kiszúr több millió magyarral naponta, mert saját önnön vágyálmait mindenek fölé, a naponta útra kelők érdekei fölé helyezi.

Az abszolút számokban mért 24. helyezés 24 indulóban nagyon rossz eredmény. Nem illik összehasonlítani azonban 1:1-ben 60-80 milliós országokat a 10 milliós Magyarországgal. Nézzünk meg egy korrektebb összehasonlítást. Mennyi új autóbuszt helyeztek üzembe 2012 első félévében 1 millió lakosra számolva.

Nos, ez a fájóbb. Ezt már nem lehet ország nagyságra, gazdagságra, nagyobb területre, több népességre kenni. Huszonnegyedikek lettünk kétszer is egy európai huszonnégyes összehasonlításban.

Velünk összemérhető Belgiumban, Finnországban, Csehországban, Szlovákiában is volt válság. De ott a közlekedésért felelős kormánypolitikus nem saját országa közforgalmú közlekedése ellen politizál.

Nem gondolom, hogy realista ember visszasírná az évi 13.850 új autóbusz gyártását. Az elmúlt. De, hogy egy vagy két ember személyes ellenszenve ennyire lezüllessze kb. 40.000 dolgozó munkahelyét, napi több millió honfitársunk utazási lehetőségének minőségét, az egész rendszer/módszer váltás szégyene.

Ezért is, ilyenért is érzi a társadalom többsége a változások vesztesének magát. Az életminőség, itt utazási minőség szándékos, nem véletlen és nem csak gondatlan rongálását talán az ’50-es évek eleje óta nem emelték még ennyire magas állami szintre.

Innen csak felfelé vezethet az út. Ennél lejjebb csak az van, ha az a táblázatban szereplő 3-as szám lecsökkenne nullára. Reméljük, nem következik be. Még egy hét és véget érnek a szabadságolások. Ideje lenne elkezdeni dolgozni. Van munka bőven:

Tessék elkezdeni dolgozni.