Az Autopro portál felkérésének eleget téve a magyar autóbuszgyártás jövője vitasorozatához csatlakozunk ezen cikkünkel. Az utasok és az üzemeltetők elvárásait, észrevételeit a hazai buszokkal kapcsolatban szeretnénk tolmácsolni. A hazai buszgyártás magával hordozza azt az előnyt, hogy a gyártók a helyi sajátosságoknak legjobban megfelelő buszt tudjanak kínálni. A közlekedési társaságok évtizede tartó nehéz anyagi helyzete szinte kizárólagossá tette a legalacsonyabb beszerzési árat, mint beszerzési, kiválasztási szempontot. Újabban a kínai és az egyéb keleti gyártók a hazai gyártók árai alá tudnak kínálni, így a hazai ipar védelmében a tenderkiírásokban a nemzeti elbánás mellett a könnyű javíthatóság, a gyors alkatrész utánpótlás, a helyi igényekhez leginkább igazodó kialakítás ismét nagyobb hangsúlyt kaphat.
Az utasok elvárásai
A különböző tesztfutások alatt a gyártók és a közlekedési cégek is kikérik az utasok véleményét az utastérben elhelyezett kérdőívek segítségével, azonban az elöregedett és sokszor koszos járművekhez szokott utasok észrevételei általában a busz tisztaságának és az addig szokatlan forma megcsodálásában kimerülnek. Ezért megpróbáltuk összegyűjteni az átlagos utasok által fontosnak tartott szempontokat. A hazai buszipar mostanában új városi buszokra koncentrál, több gyártó is ebben a szegmensben mutatott be új modellt, ezért a városi buszokkal kapcsolatban gyűjtöttük össze az észrevételeket.
A mai buszok utasterébe lépcső nélkül juthatnak be az utasok, ez Magyarországon még sok helyen szokatlan, azonban e nélkül már nincs új városi busz. Az alacsonypadlós buszok belső kialakítása az utastérbe benyúló gépészeti elemek miatt eltér a megszokottól. Általános elvárás a hazai városi közlekedésben a buszok méretéhez képest lehető legnagyobb befogadóképesség. Ezt sok állóhely kialakításával lehet elérni. Az állóhelyeket célszerű a kerekesszékkel közlekedő utasok számára fenntartott terület kibővítésével biztosítani, mert így nagy összefüggő állóhelyet kaphatnak az utasok, és adott esetben nem gond több babakocsi elhelyezése sem. A nagy peronrésszel biztosítani lehet, hogy az utasok ne a szűk kerékdobok közötti térben álljanak meg, akadályozva ezzel a hatékony utascserét. A csuklós járművek esetében a jármű hossza mentén lehetőségekhez képet egyenletes utasterhelést lenne célszerű biztosítani, azaz lehetőleg minden ajtón közelítőleg azonos számú utas cserélődjön ki. Ezt a második és a harmadik ajtónál is elhelyezett nagyméretű állóhely szolgálná, a harmadik ajtó és a csuklószerkezet között lehetőleg az utasáramlást zavaró minél kevesebb üléssel. Az idősebbek nehezen tudják megközelíteni a dobogókra, kerékdobokra felszerelt üléseket, ezért törekedni kellene a dobogóval borított terület minimalizálására.
Az utasok alapvető kényelmi és biztonsági elvárásai az ajtók mellett a lehető legmagasabbra felnyúló szélfogó üvegek megléte, az ajtómozgató rudak elburkoltsága. A burkolatoknak és a különböző szerelvények rögzítésének olyannak kell lennie, hogy ne veszélyeztesse az utas testi épségét, ruházatának sérülését, gondolunk itt kiálló csavarokra.
Az alacsonypadlós buszok felépítéséből adódóan a tetőszellőzők 2 méternél is magasabbra kerültek. A lehető legalacsonyabb saját tömegű buszok előállítására törekvő gyártók és a legalacsonyabb beszerzési árra törekvő vevők miatt ezek a tetőszellőzők általában kézzel nyithatóak, azonban ez a beépítési magasságuk miatt gondot jelent. Célszerű lenne valamiféle hosszabbító rudat felszerelni ezekre a szellőzőkre, mert kánikulában szükség van a nyithatóságukra. Erre légkondicionálóval felszerelt buszokban is szükség van, mert az üzemeltetők a klímaberendezés használatával is hajlamosak spórolni.
Esztétikai kérdés a szálcsiszolt és festetlen anyagú kapaszkodók beépítése, ugyanis ezekről nem kopik le a festék. A kényelmi felszerelések sorában az elmúlt években megszokott lett a textil kárpitozású ülések beépítése. Kétségtelen előnyük ezeknek az üléseknek, hogy télen nem olyan hidegek, mint a régi buszokban megszokott műbőrrel bevont társaik és nyáron se ragadnak bele az utasok, azonban a sokszor hiányos takarítás és a hajléktalanok miatt az utasok újra szívesen látnák a műbőrrel bevont és könnyebben tisztán tartható üléseket. A klimatizált és jól fűtött utastér általában jellemzi az új buszokat, ezért a műbör ülések korábban felsorolt hátrányai kevésbé jelennek meg.
Az utastéren kívül a vezetői környezet kialakításában is tapasztalunk hiányosságokat. Kevés a járművezető számára rendelkezésre álló rakodóhely, elsősorban nagyméretű zsebeket, tárolókat hiányolunk. Elvárás a teljesen zárt vezetőtér, ez sok esetben nem teljesül. Zárt fülke esetén a jegyváltásra kialakított ablakok alól hiányzik az aprópénzhez célszerű tálca kialakítása. Sok esetben a járművezető napellenzőjének kialakítása nem megfelelő, ezért hajlamosak összeragasztgatni a szélvédőt utólag. A kilátást korlátozzák az első ajtó elé álló utasok, őket valamilyen az első ajtószárnyra felszerelt rúddal, teleszkóppal vagy gumiszalaggal lenne célszerű távolabb tartani.
Az üzemeltetők elvárásai
A ma Magyarországon tevékenykedő gyártókkal kapcsolatban megkerestünk pár közlekedési céget, Volán társaságokat és városi társaságokat egyaránt. Hivatalos választ nem kaptunk, ezért csak a Volánokhoz és a BKV-hoz közeli forrásaink alapján és elejtett megjegyzésekből írnánk pár sort.
A buszok alapvető kialakításába, konstrukciójába sajnos nincs érdemi beleszólása a közlekedési társaságoknak, ilyen szempontból tehát nem igazán rugalmasak a gyártók. Úgy gondoljuk lényeges lenne számos fontos kérdés tisztázása a buszok tervezése előtt, alatt, ezáltal elkerülendő a későbbi esetleg sokba kerülő átalakításokat. Itt elsősorban a különböző folyadéktartályok és betöltőnyílásuk elhelyezésére, a motortérben az egyes feltöltési pontok és szűrők elhelyezésére gondolunk. A már leszállított buszok alapján tett jobbító, változtatást kérő javaslatok, észrevételek többsége célba ér és az üzemeltetők által szükségesnek tartott változtatások nagy részét megvalósítják a gyártók, ez pozitív.
Az eddigi –főleg helyközi- buszokkal szerzett tapasztalatok alapján a hazai gyártmányok előnye az olcsó és hamar rendelkezésre álló pótalkatrészek megléte.
A városi buszok esetében sarkalatos pont, hogy nincs számottevő tapasztalat a buszokkal, így az üzemeltetők számára fontos életciklus költségek egyelőre a jövő homályába vesznek.
A legnagyobb gond továbbra is az üzemeltetők alulfinanszírozottsága, így nehezen tudják kezelni a korszerű buszok üzemeltetését. A vidéki volánok esetében a sokszínű és szétaprózott járműpark jelenti a gondot, a BKV esetében a nagyon idős buszok életben tartására berendezkedett karbantartás átállítása. Az alulfinanszírozottság miatt az új buszok beszerzése nem éri el a kívánatos mértéket évek óta, az elmúlt két évben a helyzet tovább romlott. A hazai gyártók számára fontos és a hosszú távú működésükhöz nélkülözhetetlen lenne a folyamatos és kiszámítható belföldi piac meglétére.