Második alkalommal rendezték meg a németországi Freundes Ikarus Kries (Ikarus baráti kör) szervezésében lezajló találkozót. A főprogramok a helyi közlekedési vállalat (KVG) telephelyén zajlottak. A szervezők igyekeztek a látogatók kegyeiben járni, így színes programokkal várták az Ikarus buszok szerelmeseit. Természetesen a találkozóról nem hiányozhatott a hazai "kontingens" sem, akik két kiváló csapattal képviselték magukat az eseményen. Egyikük a polgári találkozókról jól ismert ex-Kapos Volán Ikarus 266.25, amelynek kapitánya a szintén jól ismert Béke "Tóni" volt. A másik csapat pedig a norvégiai próbaútról visszatérő másodiknak elkészült S91-essel érkezett. Sajnos az S91 a hosszú út miatt csak az utolsó nap kora reggelén érkezett meg, így is kivívva az igényes közönség minden elismerését! De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen kissé kalandosra sikerült az Ikarus 266-ossal az a "röpke" 12 óra, amely alatt megtette a 900 km-es utat.
Ugyanis már az elindulás után sikerült elhagyni a ládatérben elhelyezett szerszámosládát. A szerszámok összeszedése után minden fennakadás nélkül érkezett meg az autóbusz Löbauba, ahol néhány idősebb társa már várta. Végül 17 Ikarus busz gyűlt össze a telephelyen. Ahol főként a 200-as széria szerepelt. Kissé árnyalta a képet, hogy a Németországban található több mint 30 darab farosból mindössze három képviseltette magát az eseményen. Közülük egy felújításra várt ezért a felvonuláson nem vehetett részt. Persze a németek így is kitettek magukért, ugyanis az egy magyar és a helyi Ikarusokon kívül két Lengyel, és egy Cseh jármű is képviselte magát. Ez utóbbi jármű egy IK280 a CSAD színeiben pompázott. A Lengyelek pedig egy hajdani poznani és egy újabb varsói kocsit hoztak el. Az egyik egy csodálatosan felújított 280-as volt a másik pedig hatalmas meglepetésre egy 1995-ös évjáratú IK 411.
Természetesen a németek is hoztak különlegességeket: ilyen volt például az orrhűtős 250-es, vagy a tavaly még Löbau-ban közlekedő 280-as (ezt a járművet idén egy Citaro LF váltotta), ami talán megtévesztés gyanánt, Berlini rendszámmal rendelkezett. A legidősebb jármű egy kék 311-es volt, amelynek hangja csalóka lehetett vájtfülüek számára, ugyanis egy 4 hengeres IFA motor duruzsolt motorterében. A járművek felvonulását nem csak rendőri és tűzoltós felvezetés tette emlékezetessé, hanem az is, hogy ez három kis falun keresztül történt, többszöri fotós megállással. Majd a Löbaui Altmarkt-on állították ki a buszokat katonás sorrendben. Ahol a város polgármestere komoly serleget és pénzdíjat adott át a legtávolabbról érkezett autóbusz tulajdonosának, ami természetesen a 900 Km-t megtett magyar Ikarus 266-os volt! A megfáradt magyar csapat első napjára nem csak a díj tette fel a pontot, hanem az esti ingyen sör is, amely a rendezvényt támogató sörgyárnak köszönhetően korlátlan mennyiségben állt rendelkezésre. Akik pedig még ez után is bírták az iramot azokat, egy inkább hangos mint szórakoztató helyi rock csapat koncertje köthette le. A rendezvény utolsó napjára egy meglepetés és egy program maradt. A meglepetést fentebb említettem, sokak megdöbbenésére megérkezett az S91-es.
Amely utasteréből hamar elfogytak a gyártó prospektusai és egy komoly érdeklődő is akadt a nap folyamán! Az egyetlen vasárnapi program is nagyon látványosra sikerült, hiszen a helyi vasúti múzeumot látogathattuk meg, amely megtekintéséhez a magyar delegáció saját idegenvezetőt kapott. Ebéd után elkészültek a csoportképek majd újabb 12 órás út következett. Összességében nagyszerű eseményen vehettünk részt, ahol a magyar csapat kiemelkedően teljesített. Legközelebb hasonló rendezvényre Polgáron kerül sor. Németországban pedig 2013-ban lesz Ikarus találkozó. Köszönjük a nagyszerű hétvégét minden részvevőnek és szervezőnek! "Auf Widersehen!"
Az első képet Papp Szabolcs készítette.
