Először a magas árával hívta fel magára a figyelmet a New Bus for London (NB4L), London új emeletes busza, amiből alig néhány készült el az Olimpiára. Mostanában viszont sérültekkel járó balesetek és aggasztó műszaki problémák helyezik előtérbe a Wright buszát. Eközben a brit főváros ellenzéke a problémás buszokat megpróbálja felhasználni saját poziciói megerősítésére.

Az előzmények

Mint ismeretes Boris Johnson, London polgármestere, néhány éve hadat üzent a csuklós buszoknak. Azon túl, hogy az ezredforduló után pár csuklós Citaro rejtélyes tűzesetek áldozata lett, több mint érdekes okokat talált a brit főváros vezetése a csuklós buszok száműzésére. Az egyik legviccesebb az volt, hogy a routemasterekkel szemben a csuklós buszoknak kisebb a befogadóképessége, ami a valóságban éppen, hogy fordítva van. A közvéleménynek sem tetszett az, hogy a jól megszokott piros emeletes buszok eltűntek a városból, ezért Johnson a 2008-as választási kampányban megígérte, hogy 2011-ig lecseréli a sok bosszúságot okozó és a városképbe nem illő csuklós buszokat. A polgármester akkor még nem tudhatta, hogy az új buszok jóval több bosszúságot okoznak majd neki, mint a csuklósok.

A csuklós Mercedesek eltűntek Londonból, nagyrészük új életében már Máltán szolgál (fotó: wiki)

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen addig még sok víz lefolyt a Temzén. Miután Johnsont 2008-ban polgármesterré választották, azonnal nekilátott ennek a kampány ígéretének megvalósításához és elkezdte lecserélni a csuklós Citarókat. De közben egy design pályázatot is kiírt a városvezetés, amit végül a Wrightbus emeletes busza nyert meg, amit majdnem pontosan három éve 2010 novemberében mutatott be a londoni közlekedési vállalat, a Transport for London (TfL). Ekkor a gyár ígérete az volt, hogy a Citarók teljes kivonása után, tehát még 2011-ben befejeződik a prototipusok tesztelése és a 2012-es londoni olimpia idején már a legtöbb régi csuklós vonalon kizárólag az új emeletes buszok járnak majd.

Az első problémák

Még épp csak bemutatta a TfL az új Routemaster 1:1 méretarányú modelljét, amikor kiderült, hogy a nyolc prototípus busz nem fog időre elkészülni. Ugyanis a járművek bonyolultak és olyan technológiákat alkalmaznak rajtuk, amiket a nagy-britanniai busziparban ritkán használtak addig. Például meg kellett oldani a nyitott a hátsó peron biztonságossá tételét.

A Hibrid NB4L-ek (fotó: Wrightbus)

A prototípus buszok végül némi késéssel 2011 közepén álltak forgalomba, de ekkor még úgy nézett ki, hogy az eredeti ütem szerint állhatnak forgalomba a kocsik és az olimpiára, ha nem is a tervezett 600 kocsi, de több mint száz róhatja majd az utakat. De sajnos a buszoknál újabb problémák merültek fel. Elsősorban az áruk lett az átlagosnál jóval magasabb, ugyanis a nyolc protó kocsi darabonkénti ára több, mint 1,6 millió font, vagyis 560 millió forint. Ennyiből gyakorlatilag akár két duplacsuklós Hess trolibuszt is vásárolhattak volna, ha lenne Londonban troliüzem. De Boris Johnsonnak erre is volt válasza, amint sorozatgyártás lesz a buszokból, lentebb megy a buszok ára. Valóban olcsóbbak lettek a kocsik, de még igy is méregdrágának számítottak a piacon, hiszen egy kocsi 330 ezer fontba került, ami megközelítőleg 120 millió forintnak felelt meg akkor, ez az összeg bizony egy jóval nagyobb befogadóképességű csuklós hibrid busz ára volt.

Persze a kocsikkal való problémák itt még nem álltak meg. Először is a TfL alvállalkozói, például a Budapesten az új Citarókat üzemeltető Arriva egyáltalán nem akart vásárolni a drága kocsikból. De az operátoroknak nemcsak a buszok ára miatt fájt foguk, hanem azért is, mert a hátsó peronos kialakítás miatt az új buszokra kalauzok is kellenek, akik tovább növelik a nem is olcsó üzemű járművek fenntartását. Ezt a problémát a város úgy gondolta áthidalni, hogy a buszokat maga a város veszi meg az alvállalkozóknak, akik csak üzemeltetik majd a kocsikat.

Végül aztán addig tartott a huzavona és egy újabb választási kampány is az eseményekbe szólt, hogy az harmincadik nyári olimpiát végül a 38-as vonalon közlekedő nyolc prototípus busz várta. Így szertefoszlott Johnson álma, aki már több mint száz buszt vizionált az új emeletesekből a nyári játékok idejére. Ekkor kezdett elterjedni Londonban az új buszok gúnyneve is, a "Borisbus".

A megoldás

Végül Boris Johnson újabb választást nyert meg, és így minden akadály elgördült az új buszok forgalomba állítása elől. Így London 600 darab NB4L típusú kocsit rendelt a Wrightbustól, persze hathatós állami támogatással, hiszen London 2012 januárjában több mint tíz millió fontot, azaz 3,3 milliárd forintot kapott környezetbarát technológiák bevezetésére, ami pont jól jött arra, hogy a fentebb említett konstrukciót megvalósíthassa a város, miszerint a buszokat ők vásárolják meg, de az operátorok üzemeltetik majd azokat. A kocsik vételára is feljebb kúszott, immár 425 ezer fontba kerültek, ami 145 millió forint darabonként. De a Wrightbus szóvívőjének nyilatkozata szerint a buszok gyártása így is a nullszaldó környékén van, ami elég nehezen elképzelhető egy ilyen magas vételárú busznál! Valószínűbb, hogy a Wright a politikát akarta ezzel a nyilatkozattal kizárni és áldozatkészségét demonstrálni, miszerint ők mindent megtesznek az új routemasterek sikeréért. 

Nem sokkal a bemutatkozása után a Wrightbus londoni busza (fotó: Wrightbus)

A Wright abban is bízhatott, hogy az új kocsik más brit városok tetszését is elnyerik és Hong Kong is vásárolhat az új típusból. Ez utóbbi üzlet reményében 2012 végén két buszt is Hong Kongba hajóztak próbaüzemre.

Újabb próblémák

Idén már úgy nézett ki, hogy normalizálódik a helyzet az új emeletes buszokkal. De nyáron az utasok a gyenge légkondicionálásra panaszkodtak, főleg a felső szinten, a helyi sajtó több ízben is beszámolt arról, hogy a buszok felső szintjén megfőnek az utasok. De most napjainkban sem jobb a helyzet, hiszen a hidegebb idő beköszöntével a fűtésre is panaszkodik a legtöbb utas.

Sajnos szeptemberben és októberben pedig egy-egy súlyos baleset is árnyékot vetett az új buszokra. A szeptemberi esemény során egy új NB4L egy másik busszal és három autóval ütközött. A balesetben hárman is súlyos sérülést szenvedtek, köztük az új busz vezetője. Az októberi balesetben, pedig a nyitott peronról esett ki egy utas, aki súlyos életveszélyes sérüléseket szenvedett. A TfL vizsgálata szerint az első balesetnél a buszsofőr hibázott, a másodiknál viszont nem lehet tudni, hogyan került a fiatalember a nyitott peronra. De az illetékesek úgy döntöttek, hogy ezentúl a nyitott peront ritkán használják és a legtöbb esetben zárni fogják azt. Így épp az egyik legfontosabb erénye vész el az új londoni busznak, miszerint az utasok a régi kor szellemének megfelelően nyitott peronon is utazhatnak.

Boris Johnson a súlyos problémát okozó nyitott peronon egy új londoni buszon

Persze az angol főváros ellenzékének sem kellett több! Azonnal támadni kezdték Johnson "szerelemgyermekét", ahogy ők fogalmaznak. Azt követelik a politikai ellenfelek, hogy a TfL szakítsa félbe a további kocsik beszerzését és más alternatív hajtások felé vegye az irányt, például az elektromos buszok felé. Ugyanis az ellenzéki politikusok szerint már annyi pénzt költött a város ezekre a buszokra, hogy abból más értelmesebb beszerzéseket is támogathattak volna.

Politika vs. NB4L

Az soha nem vezet jóra, ha a politika beleszól egy buszgyár életébe, pláne ha ehhez járműbeszerzés kapcsolódik. Erről mi magyarok sokat tudnánk mesélni az angoloknak, ha megkérdeznek, hiszen a rendszerváltás óta mind a gyárak (Ikarus, Rába), mind pedig a beszerzések körül folytak érdekes dolgok. Napjainkban Londonban épp ennek a levét isszák, hiszen Boris Johnson miatt a Wright NB4L emeletes buszai valószínűleg épp a politikai harcok áldozatai lesznek. Pedig a kocsik semmivel sem rosszabbak, mint bármelyik más új európai típus, ezek a buszok mégis reflektorfénybe kerültek a londoni polgármester miatt. Az is igaz, hogy az egyszerűbb felépítésű szintén hibrid, de jóval olcsóbb Alexander Dennis Enviro 400-asokról nem sok panaszt olvastunk az interneten, de azokat a kocsikat nem is kíséri a politika "vigyázó" szeme.

Amire a politika nem figyel. Az Alexander Dennis Enviro 400 hibrid változata

Hogy mi lesz a vége a Wright NB4L típusú buszoknak Londonban azt nehéz megjósolni. Lehetséges, hogy a projektet hamarosan törlik, de az már teljesen biztos, hogy az utolsó 2016-ban leszállítandó hatszázadik példány után több ilyen típusú kocsi nem érkezik a brit fővárosba. Hogy a politikai csatározások-e az okai vagy valami más azt nem lehet tudni, de a Wright egyelőre nem beszélhet sikermodellről, hiszen Hong Kongnak már biztosan nem kell az új típus és nemrég Liverpool is visszavonta vételi szándékát, majd Dublin érdeklődése is megszűnt a típus iránt. Nemrég egy kocsit Szingapúrba is elküldött a Wright, de arról egyelőre nem szól a fáma, hogy ott hogyan szerepelt a NB4L.

Ha érdekel az autóbuszok múltja, jelene és jövője, ha friss képet szeretnél kapni e közlekedési eszközökről, akkor csatlakozz hozzánk a Facebookon is!

(Címlapfotó: TfL)