Folytatódik a BKV buszépítési programja. Az eddigi tapasztalatok és az Euro VI-os motor beépítése miatt megújult buszt vettük alaposan szemügyre.

A BKV, részegységekből leszállított, saját összeszerelési konstrukcióban újabb 18, opciósan további 32 darab buszt gyárthat. Az elődjéhez képest számos ponton megújult busznak a neve is új: Modulo M108d.

De miért nem Ikarus?

MABI Modulo M108d az új név (fotó: Buga Bence)

Hivatalos verzió nincs, csak sajtóértesülésekből tudunk következtetni. A buszok tervezésért felelős Auto Rad Controlle Kft. korábbi partnere a Műszertechnika Zrt. volt, közösen alkották a Magyar Autóbuszgyártó Kft.-t. A hírek szerint a BKK trolitenderét nagyon ügyetlenül kezelte az Ikarus, az ő ötletük volt az orosz Trolza bevonása, noha a magyar fél önállóan is meg tudta volna oldani a feladatot. A magas politikának megfelelni akarás lehetett az orosz partnercég bevonásának hátterében, de ez csak találgatás. Így két szék között a pad alá sikerült esni, mivel a hazai szállítás egyáltalán nem valósult meg, a lengyel Solaris lett a befutó, a belharcokkal elfoglalt magyar karosszáló helyett. Hogy mennyire találgatásokról van szó, azt mutatja egy másik verzió is. E szerint az Euro VI-os motorok beépítésének és levizsgáztatásának több százmilliós tőkeigényét nem volt hajlandó finanszírozni a patinás márkanév használatáért viszont buszonként borsos jogdíjat szedő partner… Akárhogy is történt, az ARC az új trolibusz és az EU-n belül ezentúl már eladhatatlan EEV-s Ikarus márkanevet viselő típusainak kivételével az Evopro csoporthoz csatlakozott.

Az új busz

Az Euro VI-os motor hűtési igénye nagyobb, ezért a fura rácsozás. (Fotó: Buga Bence)

Az Euro VI-os motor beépítése és a jogszabályi környezet változása egy sor újítást tett szükségessé. Ennek része az elektronikus légfék rendszer (EBS) beépítése, illetve a légtartályok áthelyezése a padlóvázból a tetőhosszsarokba. Ezzel végre valahára megszületett az első valóban tágas és rugalmasan alakítható utasterű magyar városi, alacsonypadlós busz. Sokáig kellett rá várni. Az elődjéhez képest ugyanannyi, 29 ülő utasból most már 8 helyett 11 tud leülni fellépőre lépés nélkül. Ez már versenyképes szám és az utastér elrendezése is nagyban javult a busz bal oldaláról jobbra, az ülések alá költöztetett és két részre bontott üzemanyagtartálynak köszönhetően. Ettől a peronrész is nagyobb lett, illetve a második ajtó mögötti szimpla ülés is az utastér átjárhatóságát növeli az eddigi dupla helyett.

Az utastér világítása nem változott, a LED-es rendszer világítótestek teljesen bekapcsolva jó fényt adnak. Ilyenkor a második ajtó előtt egy-egy szakaszokon világít csak a LED-csík, csak az ajtónyitásra szűnnek meg a szakaszok. Így a járművezetőt kevésbé zavarja az esti fényár. Félgőzön a világítás ezen része zárt ajtók esetén egyáltalán nem világít, és ez jól is van így. Az már kevésbé, hogy a sötét szakasz, ebben az üzemben túl hosszú lett. Még a második ajtó mögött is sötét van. Az utastér többi részén ilyenkor szakaszos a világítás. A jó megoldás a második ajtó előtti ülésnél megszakadó sötét szakasz lenne.

Tágas, jól használható utastér (fotó: Buga Bence)

A légcsatorna előnyére változott, a befúvónyílások kisebbek lettek. A tetőegység alatt viszont változatlanul nincs letakarva egyik nyílás sem és a jármű közepe felé változatlanul nincs befúvás. A szokásos nyári klímatesztünkben majd megnézzük így milyen lett. Az utastér fűtése változatlanul légátfúvásos, hatásos. Egyedül a második ajtó mögötti szimpla ülés alá szerelt fűtesthez vezető gépészeti elemek takarása kérdéses. A mögötte lévő utas lábterébe a vízcsövek burkolata zavaró mértékben belóg, amit tetéz a burkolat kialakítása. Az éles sarkokkal bőven megszórt hajtogatott lemez a peronrész előtt még elmegy, ott senkit nem zavar, egy ülés lábterében viszont balesetveszélyes, nem oda való, kisipari fércmű.

Az ülések elhelyezése mellett a lábterek is előnyükre változtak. Már nincs oldalra fordított ülés, illetve a képeken látható kiosztás igazi nagyvárosi üzemhez való, jól eltalált dolog. Amennyire lehet, segíti a gyors utascserét, úgy, hogy közben a szokásostól több ülőhelyet kínál. Bár ehhez kell a 12,7 méteres hossz is. A lábterekben három ponton kell kompromisszumot kötni, ebből kettő talán javítható lenne. Az első hely a vezető mögött, az ablak melletti hely. Itt gyaníthatóan az oldalról beszívott levegő légcsatornája fut. A második kicsit szűkös, de szódával elmegy, a kettő, üzemanyagtartályra szerelt, szembefordított hely, a harmadik pedig a már tárgyalt fűtésburkolási borzalommal sújtott kettes ajtótól kettővel hátrébb lévő ülések egyike.

Az EGB 107 szabvány módosításának nagy szerepe van abban, hogy végre használható méretű peronrészt kapnak az új budapesti M108D-k... (fotó: Buga Bence)

A motortér szigetelése remélhetőleg javult, ez szintén csak nyáron derül ki, de mintha csendesebb lenne. A belső motortérajtók díszléce változatlan, ami kár, mivel rideg, könnyen törő műanyag, az előd V127-es típus több példányán, igen csúnyán fest.

A kapaszkodók kiosztása is javult, a vízszintes rudak egy vonalba kerültek. Az elhelyezésük a fellépővel nem ellátott ülések illetve az állóhelyek felett túl magas. A hátsó négyes páholy felett viszont változatlanul nincs vízszintes cső, ami hiba. A kérdés hatósági szabályozását érezzük időszerűnek, mivel a menetiránynak háttal néző ülésekről felálláshoz fontos lenne a megléte.

Az ajtómozgatásban is akad egy hiba. Ajtónyitáskor akadályt érezve visszazár, nem pedig elveszi a levegőt és járművezetői beavatkozásra vár. A léghengerbúra környékének kialakítása a LED-es csíkokkal és azok burkolásával igen jó, egyedül az élvédelem levegőcsöve lóg ki az esztétikus idillből. Az ajtók záródását jelző hang hangosabb lett, jobban hallható.

Az Euro VI-os motor a hírek szerint többféle erőátvitellel is működni fog, egyelőre változatlanul az Allison szállítja a váltókat. A kipufogó környéke nem úszta meg az egyre több buszon megjelenő motortérajtó kivágást, az AdBlue nem szereti a meleget. Mondjuk a hideget sem, kérdés milyen hatása lesz a szellőzőrácsnak egy keményebb télen.

Hogyan tovább?

Nem való korszerű buszba egy ilyen burkolat

Az Evopro csoport a kompozit buszában hisz, a jövő szerintük arra van. Ezt sokan kétlik, mindenestre a bizonyításra a kompozitvázas család is lehetőséget kapott.

Az acélvázas buszok tekintetében nagy előrelépés történt, noha a technológiai feltételek még mindig hiányosak. A buszok gépészeti elrendezése végre megközelíti az iparág vezető gyártóéit, de pár apróság azért még akad, amit reszelni kellene az utastérben is. Kár, hogy az alapkoncepció változatlan maradt, noha ez jogos üzemeltetői igény is lehetett. A busz felépítésének elve anakronisztikus. Az övvonala a busznak szokatlanul magas, már nem illik a mai mezőnybe. Talán a belmagasság is eltúlzott. A kerékdobok ormótlanul nagyok, a vázszerkezet a konkurensektől eltérő elvek mentén épül fel. A használt burkolatok némelyike az 1970-es évekből maradt ránk, de javulás is van, a külső vésznyitók belső burkolata az előző tesztben látotthoz képest már rendben van. Várjuk az alternatív hajtásrendszereket az acél buszokba is, az igény egyre növekedni fog hazánkban is a közeljövőben.

Ettől eltekintve korszerű, Euro VI-os alacsonypadlós magyar buszt kaptunk, végre világszínvonalú utastér elrendezéssel. A BKV kivitelezésében ugyan lehet hibát találni, de a nagy buszgyártók is képesek néha cifra dolgokra. A kipróbált két példány utastere mindenesetre néma maradt a tudjuk milyen minőségű budapesti utakon, ami nem kis fegyvertény. Reméljük ez az idő múlásával sem fog nagyon gyorsan változni. Ettől függetlenül a gyártó kivitelezésében és üzemeltetésében is meg fog jelenni a típus a főváros útjain, további húsz példánnyal. Gyenge és késői kezdés után végre jelentősebb számban fognak új, hazai gyártású buszok közlekedni a főváros útjain.