A múlt heti kormányinfón, egy újságírói kérdésre Lázár János elárulta, hogy szó sincs hatszáz busz iráni szállításáról. Az csak egy ígéret volt Teherán részéről, hogy vesznek majd tőlünk buszokat. Ennek kapcsán összeszedtük, kinek és hány buszt ígértünk eddig.
Az elmúlt tíz évben, legalábbis az ígéretek szintjén hazánk lett a világ egyik legnagyobb autóbuszgyártó országa. A legfrissebb ilyen ígéret szerint, a Széles Gábor tulajdonában lévő Ikarus szállíthat hatszáz autóbuszt Iránba, majd valamikor egyszer. Aminek a teljesítéséhez Széles Gábor egyik cége, az IK Járműtechnika máris felmarkolhatott négyszázmillió forintnyi, vissza nem térítendő állami támogatást. E még nem létező üzlet kapcsán összeszedtük, hogy kinek és hány autóbuszt adtunk el az elmúlt tíz évben, persze csak ígéret szintjén, és mi vált ebből valósággá.
Feltámadt az Ikarus!
2006-ban Széles Gábor egy új prototípus-autóbuszt mutatott be Székesfehérváron. A Hungarian Bus fantiázianevű, motor nélküli jármű sajtótájékoztatóján igen optimista terveket lehetett hallani. Ekkoriban az Ikarus hagyományos piacainak, például Oroszországnak, sőt Kínának a meghódítása is szóba került. E két ország – legalábbis Széles Gábor szerint – tízezer autóbuszt vásárolhat az Ikarustól a 2010-es évek elejéig. A prototípus HB122L busz homlokfalára az Ikarus logó is felkerült, de az ötdarabos sorozat többi tagjának már nem adatott meg, hogy viseljék a nagy előd nevét. A rossz nyelvek szerint erre azért volt szükség, mert közeledett egy tízéves moratórium vége, amely szerint Széles Gábornak a meg nem tartott ikarusos munkásai után az összes járulékot be kell fizetnie. Az Ikarus tulajdonosa azonban nem szeretett volna pár százmilliót befizetni az államkasszába és nem is fizetett. Ettől függetlenül a Hungarian Bus nem sokkal később csődbe ment, ezért Szélesnek új partner után kellett néznie, hogy tovább gyárthassa az Ikarus buszokat...
Az Ikarus matricát csak ráragasztották. Ez valójában egy Hungarian bus HB 122L
Az Alfa Busz meghódítja Oroszországot
Ötven autóbusz Oroszországba szállításáról írt alá szerződést, 2007-ben, a székesfehérvári Alfa Busz Kft. Az akkor aláírt keretszerződés keretében újabb kétszáz autóbuszt kellett volna leszállítania a cégnek 2010 végéig. A kétszáz autóbusz leszállítása után közvetlenül nyitotta volna meg az Alfa Busz az új szentpétervári összeszerelő üzemet, amelyet 2009-ben kezdtek volna el építeni. A gyártás felfuttatásához és az új oroszországi üzem felépítéséhez Eximbankos hitelt szeretett volna felhasználni a magyar gyártó.
A fotón látható Alfa Busz Interregiókon kívül több busz már nem ment Oroszország felé
Az ötven autóbusz helyett, mindössze öt darab készült el 2007 decemberében, ezek a járművek ki is mentek a leningrádi régióba és tudomásunk szerint mind az öt dolgozik a mai napig. A maradék 245 új Alfa Busz Interregio és az új összeszerelő csarnok azonban soha sem készült el. Soha nem is kezdte el a székesfehérvári gyár építeni sem a buszokat, sem az új üzemcsarnokot. Az Alfa busz épp 2010-ben ment csődbe, amikor át kellett volna adni a 250. autóbuszt és az új szentpétervári összeszerelő üzemet.
Újra feltámadt az Ikarus!
Mint fentebb említettük Széles Gábornak új gyártót kellett keresnie a Hungarian Bus csődje után. Az új buszgyártó partnert 2010-re sikerült megtalálni az Auto Rad Controll Kft.(ARC) személyében. Két közös céget alapított a Széles Gábor tulajdonában lévő Műszertechnika és az ARC. Az egyik a Magyar Autóbuszgyártó Kft., míg a másik a Magyar Trolibuszgyártó Kft. Ekkor még évi 300-500 autóbusz legyártását vizionálták az egyesült cégek. Amelyeknek túlnyomó részét az Ikarus hagyományos piacaira, köztük főként Oroszországba, szerették volna exportálni. Az ARC a gyártásért lett volna felelős, az Ikarus, vagyis a Műszertechnika az eladásért és a vevők felkutatásáért – és persze ők adták a régi márkanevet is.
A régi ARC buszokra is csak egy Ikarus logó került. Ezen kívül gyakorlatilag semmit sem csinált a névadó
A csoport tagjai azonban összerúgták a port, ugyanis a Műszertechnika mindent csinált, csak épp a buszokat nem sikerült eladnia. Az elmúlt öt évben minden Ikarus-vásárlót az ARC kutatott fel és ő értékesítette a buszokat is. Az is szomorú a történetben, hogy Széles Gábor, aki elmondása szerint, a nagy hagyományú hazai buszgyártás újjáélesztésén fáradozik, egyetlen fillért sem adott a Magyar Autóbuszgyártó Kft.-nek, így az immár Ikarus logós ARC járműveket csak nagy nehézségek árán sikerült továbbfejleszteni.
Mivel Széles Gábor és csapata inkább hátráltatta, mint segítette az újjáéledt Ikarus karrierjét, ezért az ARC és a Lanta egy másik nagy hazai gyártóval egyesült, a Modulo buszokat gyártó MABI-busszal, ami most épp az Ikarus Egyedi Kft. nevét viseli, valószínűleg nem sokáig, mert Széles Gábor beperelte a céget névbitorlás miatt. Így az Ikarus-logó erről a járműcsaládról is eltűnt.
Az első próbálkozás Iránnal
Az Ikarus 2012-ben megpróbálta bevenni az iráni piacot, ekkor előszerződés is köttetett. Az Ikarus, a 415-ös módosított, változatával célozta meg az iráni piacot. Az új buszba a Cummins gázmotorját és a Rába futóműveit tervezték beépíteni. Az előszerződésben az szerepelt, hogy a prototípust 2013 közepére kell megépíteni, majd a többi 99 kocsit 2014 végéig.
Valahogy így néztek volna ki az iráni Ikarusok
De ezt a százdarabos megrendelést vissza kellett mondania az Ikarusnak, ugyanis a Műszertechnika nem volt hajlandó egy nagyobb összeget letétbe helyezni az iráni megrendelő bankszámláján. Egy autóbuszt azért elkezdtek és össze is állították annak vázszerkezetét, de végül csak egy torzó maradt belőle a Lanta csarnokában.
Kompozit buszok az oroszoknak. It’s possible?
Moszkvában 2014. október 15-én írt alá megállapodást az orosz NCC és az Evopro holding, a magyar kompozit elektromos busz fejlesztője és gyártója. Az orosz NCC az Evopro kompozit járműcsaládjának a moduljait gyártja. A megállapodás értelmében az Evopro holding ötven autóbuszt szállíthat Oroszországba. Mészáros Csaba elnök-tulajdonos szerint ez az ötven darab busz, hamarosan 2000-3000 darabra növekszik.
Budapesten sok gond van a kompozit buszokkal
Az új kompozit buszokból eddig 25-öt gyártottak le, amiből 2016 májusától húsz darab közlekedik Budapesten. A kompozit elektromos buszokkal sok a probléma a fővárosban, így nem valószínű, hogy hazánkban újabb példányok forgalomba állhatnak. De egyelőre sem az oroszok, sem más országok nem érdeklődnek túlzottan az újszerű jármű iránt.
Ráadásul az oroszok időközben már kifejlesztettek egy saját autonóm, kompozit minibusz családot, a Volgabus Matrjoskát, amit hamarosan éles üzemben kezdenek el tesztelni, de gőzerővel fejlesztik az elektromos buszaikat is, így a magyar innovatív járműnek egyre kisebb az esélye ezen a piacon.
Széles Gábor másodszor is megtámadja Iránt
Mint ismeretes, a múlt héten itt járt egy iráni delegáció, amely – Lázár János szavaival élve – megígérte, hogy hatszáz autóbuszt vásárol az Ikarustól. Majd valamikor. Mivel az Ikarusnak jelenleg sem szerszámgépei, sem szakemberei, valamint autóbuszai sincsenek, kíváncsian várjuk, hogy milyen járművel szeretnék megcélozni az iráni piacot.
A Scania alvázas Oghab Afshan városi busz (fotó: Scania)
Az viszont már bizonyos, hogy Szélesnek nem lesz egyszerű dolga, ugyanis a svéd Scania valóban aláírt egy megállapodást Iránnal, miszerint 1350 autóbuszt szállítanak a Közel-keleti ország több városába. Kötöttek egy keretszerződést a svéd gyártóval, miszerint a helyi karosszáló, az Oghab Afshan fogja felépíteni a karosszériákat a Scania alvázaira. Sőt! A Scania egy új gyártóüzembe is befektet az országban. Irán az embargó után így szeretné megújítani a városainak közlekedését. Az első 350 Scania alvázas Oghab buszok első darabjai már az idei év második felében forgalomba állnak. Hogy az Ikarus mikor szállíthatja első buszait, a jövő homályába vész.
(Címlapfotó: Népszabadság)
Ha érdekel az autóbuszok múltja, jelene és jövője, ha friss képet szeretnél kapni e közlekedési eszközökről, akkor csatlakozz hozzánk a Facebookon is!
