Elég rossz a kommunikációja a győri cégnek. Ugyanis a Rába által a jövőben elérni tervezett, akár 30 százalék hozzáadott magyar értékhányaddal szemben a ma létező magyar buszgyárak kiviteltől függően 70-85 százalékos magyar hányadú buszokat kínálnak. Ilyen könnyű a semmiből nemzeti gyártóvá válni? Vagy csak az új tulajdonosnak van bizonyítási kényszere?
Válaszolt a tegnap megjelent cikkünkre a Rába, de nem tudta megcáfolni értesüléseinket. A következő évekről beszél, amikor is egyszer majd eléri a Rába-Volvo buszokban a hozzáadott magyar értékhányad a 30 százalékot. Ez bizony nagyon kevés, mivel a meglévő, de hazai megrendelések híján vergődő magyar buszgyárak 70-85 százalékos hozzáadott magyar értéket tudnak felmutatni a saját buszaikban. Honnan a különbség? Először is a Rába buszai nem saját fejlesztésűek, hanem a Volvo aktuális palettájáról leemelt, majd felmatricázott, a jövőben egy-két magyar alkatrésszel is felszerelt buszok lesznek. A tendernyertes buszok a Volvo svédországi telephelyén kifejlesztett alumínium vázszerkezetet kapják, aminek a gyártása jelenleg csak a lengyelországi Wroclawban lévő Volvo gyárban lehetséges. Az itt készülő buszok fognak magyar alkatrészeket kapni, egyszer, ha úgy alakul. A Rábában sem hely, sem tudás, sem szakképzet munkaerő nincs a valódi buszgyártás elindításához. Mi tehát a nemzeti buszgyár? Egy forgalmazó, matricaragasztó munkásokkal.
A 30 több, mint a 85?
Nem tévedés, a szintén győri Kravtex Credo buszaiban 85 százalék a magyar értékhányad, de mégsem nemzeti?
Mi a motiváció? Az ellentételezés, mivel a Rába szerint a Volvónak a buszok értékének megfelelő összegben szállítanak alkatrészeket. Ezek az alkatrészek főleg teherautókban használt futómű elemek. Furcsa egy üzlet, de olyan ismerős a konstrukció. Hát persze, pár évtizede ezt még kölcsönös gazdasági segítségnek nevezték! A Volvo az európai komplett buszpiacon csak pici szereplő, csak az alváz- és főegységgyártása jelentős, így jól jön neki egy biztos vevő. Bár a Rába tavalyi pénzügyi adatai jó képet festenek, de iparági megfigyelőknek feltűnhet, hogy a régi, keleti piacain fokozatosan teret veszít, főleg a német (de Egerben is gyárral rendelkező) ZF-fel szemben.
Volt egyszer egy motorgyár
Volt, van, de lesz-e még? Az Ikarus név még ma is ismerősen cseng, ha buszról van szó, ellentétben a Rábával
A Rába közleményének vége is érdekes. A szállítások által szerzett referenciát nem igazán tudjuk, hogy hol szeretné felhasználni a Rába. A partner Volvo a saját buszait minden bizonnyal inkább a saját neve alatt értékesíti, a Rábának pedig nincs saját busza. Azaz nem tud buszokat exportálni, nem tud buszokat fejleszteni, egyáltalán semmit nem lehet velük kezdeni, csak Rába matricával ellátni és elárasztani velük a magyar piacot, ami rendkívül káros. A magyar szellemi tőkét is felhasználó, magyar mérnökök által tervezett, magyar formatervezők által rajzolt, magas hazai értékhányadú buszok (Credo, Ikarus) piaca így szűkül, ami ráadásul az elmúlt három évben nem is létezett! A piac nélkül maradt gyártók pedig nem tétlenkedtek, hanem korábbi támogatásokból vagy uniós pénzekből fejlesztettek, de ezekből a buszokból még nem láthatunk sokat az utakon. Adófizetőként viszont nagyon szeretnénk látni a pénzünk hasznosulást, a hazai tendereken való eredményes szereplést, már ha az nem csak egyesek kiváltsága. A magyar buszgyártók ráadásul a Volvótól még jobban fel tudják használni a Rába legújabb tárcsafékes futóműveit vagy üléseit, amelyek fejlesztéséért az elmúlt évtizedben hiába könyörögtek az újdonsült ,,buszgyártó" társuknak...
Rába busz a 2000-es évek elejéről, amit még valóban Győrben gyártottak. A csúfos bukással végződő kalandot a motorgyártás is bánta. A magyar buszgyárak olcsó hazai motorok és alvázak nélkül maradtak, ennek is meglett a következménye.
A történet ismerős, csak más szereplőkkel. A Rába a kétezres évek elején már egyszer belebukott a buszgyártásba, akkor ez magával rántotta a Rába motorok gyártását is, ami végleg 2006-ban szűnt meg. Addig 90 százalék feletti magyar értékhányad is biztosítható volt egy hazai busznál, de a rövidlátás és a mohóság ezt tönkretette. Egy hazai tervezésű és gyártású Ikarus buszt el lehetne adni külföldre is, főleg ha Rába futóműveken gurulna, de egy Volvo buszt, amit jó esetben pár hazai alkatrész beépítése után Rábának adnak el a határokon belül szavazóknak, azt nem. Az elmúlt évek példáján láthatjuk, hogy a hazai buszpiac mennyire törékeny annak ellenére, hogy milyen sok busz szorulna cserére. Ebben nincs lehetőség, a ,,buszgyártásra" új szereplőknek nemcsak kockázatos, de az exportot kizáró körülményekkel valóságos hazárdírozás is vállalkoznia. Egy szó, mint száz, féltjük a Rába futóműgyártását.
