Óriásplakáton hirdeti az NFÜ az Új Széchenyi Terv segítségével beszerzett új buszokat. Ezzel szemben egy múlt héten megjelent írás szerint van olyan Volán társaság, ahol 1986 óta nem vettek új buszokat. Mit mutat a valóság?

,,Örülök, hogy kényelmesebben és gyorsabban utazhatok az új, környezetbarát buszokkal. A fejlődésnek folytatódnia kell, hiszen uniós forrásokból közös jövőnket is jobbá tehetjük." ez áll a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség óriásplakátjain. A közúti közösségi közlekedést ismerőknek ezen sorok láttán vérmérséklettől függően vagy bicska nyílik a zsebükben vagy sírni támad kedvük. Aljas és félrevezető plakát ez. Nem sokkal jobb a Napi Gazdaság múlt hét hétfőn megjelent, Új buszokra várnak a vidéki Volánok című írása sem. A cikk szerint a korábbi éveknél több új jármű beszerzésére nyílik lehetőség, és van olyan társaság, ahol 1986 óta nem vettek új buszokat. Sajnos ez utóbbi megállapítás nem igaz. De lássuk mit mutatnak a számok!

A plakát

Ennek a plakátnak Lengyelországban lenne értelme, itthon csak egy aljas félrevezetés. Ott valóban vettek több száz új buszt uniós pénzből, itthon viszont egyet sem.

Először lássuk az NFÜ plakátját. Az Új Széchenyi terv keretében nem vásárolt, nem vásárolhatott senki közforgalmú közlekedésben részt vevő új autóbuszokat. Európai uniós forrásból az Új Magyarország Vidékfejlesztési program keretében több kistelepülés jutott ugyan tulipános díszítésű falubuszhoz, de ezek túlnyomó többsége 20 főnél kevesebb utast szállító tudó mikrobusz, például ablakos Ford Transit. A plakát Budapesten a háttérben felsejlő világoskék busszal ráadásul azt sugallja, hogy az új Mercedes buszokat köszönhetjük legnagyobb magyar nevét viselő programnak, azonban ez nincs így, a VT-Transman által üzemeltetett buszok piaci hitelből kerültek beszerzésre.

Még van Ikarus. Fejlődik is. A feltámadásához belső piac kell.

Az uniós források felett ülő szervezetek és a közlekedési szakma kórusban, évekig hangoztatta, hogy nem lehet európai uniós forrásból új dízel buszt vásárolni. Miután ezt tényekkel cáfoltuk, beindult a félrebeszélés, majd megjelent az első hibridbusz tender, és megjelenhet az első dízelbusz tender is, pont a cáfoló szervezet vezénylésével. Mialatt a magyar felelősök a tagadással, és nem a saját maguk által javasolt nemzeti szabályok átalakításával foglalkoztak, addig Lengyelország százszámra szerezte be az új buszokat uniós pénzből, felfuttatva ezzel saját buszgyártását, éles cáfolatot adva annak a buta tévhitnek, hogy uniós forrásból csak nyugati termékeket lehet venni.
Mindennek tetejébe most egy olyan plakátot láthatunk, ami az eddig uniós pénzből beszerzett új buszokkal dicsekszik, miközben az ellenérdekelteknek köszönhetően itthon ilyen nem is létezik! Egy darab sem! Ez a kis történet az uniós pénzből történő buszvásárlásról hűen ábrázolja a döntéshozók felkészültségét, tájékozottságát, a buszos szakma, és a gyártók lobbierejét, és úgy általában az Abszurdisztán név jogosságát hazánkra.
Ha ennyi nem lenne elég, van még ennek tetejébe egy 2010 júliusától valószínűleg 2013 szeptemberéig tartó beszerzési stoppunk. Ebben az időszakban a Volán társaságoknak tilos volt új autóbuszt vásárolniuk, hacsak nem kaptak egyedi felmentést az általános tilalom alól. A beszerzési stop feloldására vonatkozó ígéretekből nem volt hiány, de ezek az ígéretek is csak a Magyar Fejlesztési Bank által nyújtott hitel felhasználására vonatkoztak. A történet méltó megkoronázása, hogy a hitelszerződések évek óta élnek, azok után a Volán-társaságok fizetik a rendelkezésre állási díjat, de új buszt eddig nem láthattak belőle. Így aztán végképp érthetetlen miféle új buszokra gondolt a plakát készítője...

1986? Vagy inkább 2010?

Új autóbuszok aránya az összes százalékában, évenként, közlekedési miniszterenként. Rákattintva nagyban megnyílik.

A Napi Gazdaság múlt héten megjelent cikke szerint van olyan vidéki Volán társaság, amelyik 1986 óta nem tudott új autóbuszt venni. De ez nem igaz, ilyen nincs. A beszerzések a nyilvánosság előtt zajlanak, nem tartott volna sokáig utánajárni az állítás valóságtartalmának. Az évi 5-600 darabos új busz beszerzés valóban egy elfogadható minimum lenne a járművek korosodásának megfékezéséhez, de ezt a minimumot már két évtizede nem értük el. Érdekesség, hogy az évente 100-200 darab új buszt hozó '90-es évek után a 1998 és 2002 közötti időszakban 346 darab busznál több buszt vettek a Volánok évente, de az ezredforduló utáni csúcs 2003-ban 445 darabbal került beállításra. Ettől kezdve ismét csökkenő tendenciát mutatnak a számok, 2009-ben már csak 201, 2010-ben 143 és 2011-ben az előző évi tenderek maradványából 99 darab busz került a Volánokhoz. Az abszolút fekete év a 2012-es volt a maga 0 azaz nulla darabjával. A cikk szerint idén több jármű érkezhet, ami szerencsére igaznak tűnik.

Ígéretes a Credo Econell is. Kigördülhet a gyárkapun?

A sok félrevezetés inkább szomorkodásra adna okot, de a mai események miatt mégis van okunk az örömre. Átadták Pécsnek az MFB hitelből vásárolt 15 darab Credo Citadell buszát, és megjelent egy 49 darab busz beszerzésére vonatkozó ajánlattételi felhívás is. Valami megmozdult, végre. A közelgő választások mellett a Volán társaságoknál soha nem látott rossz műszaki állapotok is lökést adhattak a ,,megfontolt" döntés meghozatalához. Már az előző télen is csak aránytalanul nagy erőfeszítések árán tudta több társaság is biztosítani a forgalmat. Idén pedig már az iskolakezdés is komoly kihívás elé állítja az ősöreg, büdös buszokat üzemeltető és javító műszaki szakembereket. További halogatásra nincs mód, és úgy tűnik elindulhatnak a három éve pihenőpályára állított beszerzések. A korábbiakhoz képest több lábon álló, az elmúlt évtizedben tapasztalatot szerzett, és nem utolsósorban az Uniós pénzekből gyártmányfejlesztést véghez vitt magyar gyártók remélhetőleg szerepet kapnak, noha már egy áldozat van.