Ha használtbuszt vesz a BKV, az a baj. Ha új buszt venne a BKK, az a baj.
A Népszabadság ezúttal szakmai oldalról próbálta támadni a BKK busztenderét, de az eredeti céllal ellentétes lett az eredmény.
A Népszabadság tegnap megjelent cikke a hozzá nem értés iskolapédlája, a jobb lett volna, ha csöndben marad tanítani való esete. A BKK esetlen válaszára írott újabb cikk csak súlyosbítja a helyzetet.
Az első megmosolyogtató pont az állófűtés luxusfelszerelésnek beállítása. Bár itthon személygépkocsikon valóban ritka felszerelésről van szó, de az autóbuszoknál több évtizede az alapkivitel része. Budapesten sem ismeretlen, több száz autóbuszban van ilyen berendezés. Nem a megállóban áldogáló busz utasterének felfűtésére szolgál, hanem a motor hűtővízkörének az üzemi hőmérsékletre felfűtésére indulás előtt, üzem közben a motor üzemi hőmérsékleten tartására. Ugyanis a korszerű dízelmotorok olyan kevés veszteséghőt termelnek, hogy érezhető fűtést csak az állófűtéssel együtt tudnak szolgáltatni. Így van ez a BKV-nál közelkedő Ikarus 412-esek, és a Volvo buszok esetében is. A motor hűtővizének üzemi hőmérsékletre felfűtése indulás előtt szintén nagyon fontos tulajdonsága ezeknek a berendezéseknek. Így a motor könnyebben indítható, nem kell hosszasan túráztatni hidegen, ami nemcsak az emisszióra van kedvező hatással, hanem a motor élettartamára is. Így jó lenne, ha műszakilag megalapozott, alapvető tartozékokat egyes újságírók nem állítanának be luxusfelszereltségnek, mert több kárt okoznak ezzel, mint hasznot.
A következő pont a légkondícionálásra vonatkozó igen egyszerű követelmények kifigurázása a cikkben, amibe szintén nem lehet belekötni, mert máshogy nem tud működni egy autóbusz utasterének hatékony klimatizálása.
Az elektronikus utastéjékoztató eszközökkel ugyan drágábbak a buszok, de a kilencvenes évek eleje óta így szerzi be a BKV a buszait. A magyarázat egyszerű: A vonalhálózat folyton változik, ehhez le kellene gyártani a külső-belső tájékozató táblákat, még akkor is, ha csak egy pár hetes változásról van szó. Az alkalmankénti pótlások esetén pedig a megszokott táblás tájékoztatás működésképtelen, ezt csak jól működő elektronikus rendszerekkel lehet kezelni. A buszok beszerzésekor drága, de a táblák évtizedeken keresztül történő legyártása, netán közbeszerzése ismerve a hazai viszonyokat nem az?!
Az egyetlen jó észrevétel a cikkben a padlófűtés létjogosultságának megkérdőjelezése. A sokéves időjárási átlagok alapján Budapesten a havas napok száma 35. Ebből csak találgatni lehet mennyi az olyan nap, amikor tényeg hó kerülhet az utastérbe. A havat egy hatásos utastéri fűtés is el tudja olvasztani, annak viszont feltétele az állófűtés megléte...
Az utastéri kamerák a járművek épségének megőrzésében, és az utasok biztonsága miatt elengedhetetlenek, a minimálisan indokolt számukról már lehetne vitát nyitni.
A BKK-nál most pályázó szolgáltató jelöltek magas kilométer költség igényének csak egy részét adja a buszok beszerzési ára. Jelentősen növeli a díjakat a BKV hosszú távú finanszírozásának megoldatlansága, és az is, ha valaki felülről eldönti, hogy referencia nélküli busszal kell végezni a szolgáltatást. A magyar gyártók buszai ilyenek...
Ha valami ellehetetleníti a magyar gyártók indulását a műszaki kiírásban, az a fellépés nélküli ülőhelyek minimális számára vonatkozó elvárás. Ugyanis a magyar buszokban a levegőrendszer légtartályait a dobogók alatt helyezték el, csökkentve ezzel a könnyebben megközelíthető ülések számát. A magyar buszokban használt üzemanyagtartályok elhelyezése, és egyszerű alakja is hozzájárul a sok dobogós üléshez. Bár a kiírás megengedi, hogy ezt a hiányosságot több üléssel kompenzálják a gyártók, de így kisebb befogadóképességű buszokat kapunk a nyugati konkurenseknél.
A műszaki kiírásból nem következik, inkább csak a szerencsétlen körülmények miatt (NGM beszerzési stop, kis darabszámok) eredményezi azt egy kor színvonalának megfelelő műszaki kiírás, hogy a bárhol megvásárolható opciós felszereléseket magyar gyártók drágábban kapnák meg. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a klimatizálás és az állófűtés nem ilyen, azokat a magyar gyártók is százszámra építették be eddigi buszaikba is.
Összességében a Belga együttes Az a baj című száma juthat eszünkbe a budapesti tömegközlekedés hazai sajtójával kapcsolatban. A BKV veszteségeinek forrását nem értik a választók, de úgy tűnik, hogy a döntéshozók sem. Ebben nagy szerepe van a szakmaiatlan, tájékozatlan és rövidlátó hazai sajtónak. A BKV finanszírozási problémái kapcsán például csak évekkel ezelőtt és egy helyen láthattunk olyan cikket, ami megpróbálta felfedni, hogy más, külföldi városokban mennyiből és hogyan finanszírozzák a közösségi közlekedést. Idén minden csak az ész nélküli veszteség, adósság szavakkal volt tele, amiknek egy bevételeire és kiadásaira lényegénben hatással nem bíró közszolgáltató esetében semmi értelme, ahogy a Népszabadság tegnapi cikkeinek sincs.