Néhány hete fejeztük be cikksorozatunkat a márciusban életbe léptetett miskolci menetrend - módosítás elképesztő megoldásairól. Az utolsó részben megjósoltuk, hogy az egész szisztémára halál vár. Ehhez nem kellett nagy tehetség, hisz az ahhoz vezető agónia már a első munkanapon megkezdődött. (Az akkor, sebtében bevezetett korrekciók szakszerűségéről is írtunk.) Az MVK nem hazudtolta meg magát, április 1-jével is újabb „javításokat” eszközöl a hálózaton. Olcsó poén, de mindjárt kiderül: némelyik elgondolás csak április 1-jei tréfának fogadható el.

A helyi közlekedést végző Volánok ritkításai után, távolságiban is ritkításra kényszerülnek a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV Zrt.) közlekedési cégei. Azonban a MÁV mellékvonalaival, és a helyi közlekedéssel ellentétben a távolsági járatok masszívan nyereségesek.

(fotó: Wikipedia)

Igaz egyelőre nem Budapesten, hanem az észt fővárosban utazhatnak ingyen a helyi BKV-n a város lakosai. Így 2013 január 1-től eltűnhetnek az ellenőrök, és a jegyárusok is Tallinnból.

Az S91-es próbája a Rábaringen (fotó: RSA)

Hazánk egyetlen pillanatnyilag is megrendelésre termelő autóbuszgyártó vállalkozása a Molitus bízik a hazai piacban, de a csúfos kudarcot valló miditender után főként az exportra gyúrnak. Az eddig elkészült két kocsit hét darab skandináv piacra szánt midibusz követi. Az öt norvég S91-es után hamarosan két svédországi jármű kerül a „gyártósorra”. Megnéztük hol és hogyan készülnek a Molitus-Rába-Webasto hármas buszai.

Nem terheljük további részletekkel olvasóinkat. A miskolci közösségi közlekedés úgy rossz, ahogy van. Elrontották már a 2007. évi „racionalizáció” során – akkor azt hittük, hogy véglegesen rosszá vált. Idén kiderült, hogy van sokkal lejjebb is.

A Malév csődjéhez hasonló gyorsasággal állhat le a BKV. A közlekedési társaság pénzügyi helyzetét rendezni szándékozó eddigi tárgyalásokról egyetlen nyilvánosságra hozott megoldási javaslatról derült ki, hogy működésképtelen lehet.
 

Igaz nem blogunk fő témája, de a teljes miskolci kép áttekintéséhez szükséges a villamoshálózat korrekciójának megtárgyalása is.

Ezúttal áttesszük kicsit a székhelyünket Diósgyőrbe. A Miskolc közösségi közlekedését érintő átszervezések ezúttal talán nem érintették olyan súlyosan ezt a városrészt, mint 2007-ben, de a helyzet fikarcnyival sem javult. Pedig nem került volna semmibe egy kis színvonaljavítás.

Még egy fejezet erejéig maradunk Avason. Az előző részben már megemlékeztünk a 2007-ben szétbarmolt 34-es járatról, amely most új és pozitívnak tetsző módon visszakerült eredeti útvonalára. Mielőtt ezt az ismét csak jónak tűnő, valójában bántóan nesze semmi, fogd meg jól-megoldást felvázoljuk, tekintsünk vissza kicsit az elmúlt öt év történéseire.

Kiáltott fel az Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) minapi jelentését hallva egy nyugdíjas Ikarusos mérnök. A minisztérium szerint a BKV-nak 838 darab autóbuszt kellene beszereznie, és a Volánokra is ráférne a járműfrissítés. A jelenleg kizárólag csak alkatrész-beszállítóként működő Rábán, kívül a hazai piacra nem gyártó NABI-t, a szintén nem buszgyártó Inter-Tan-Ker Kft-t és a győri Kravtexet jelölték meg gyártói együttműködésre. Ebből is jól látszik, hogy az NGM-nél a hazai busziparhoz sem értenek.

Ezúttal a Miskolc Avas részét sújtó közlekedési változtatásokkal foglalkozunk. Elöljáróban érdemes megjegyezni, hogy az országos média által sugallt képpel ellentétben a mintegy 40 ezres avasi lakótelepen túlnyomó többségben rendes, bár jórészt kétségtelenül nehezen élő emberek élnek. A lakótelep mindhárom ütemében rend és nyugalom van, ahol nem szükséges különösebb bátorság az utcára kilépni. Sőt; kevéssé ismert, de a kollégiumhoz nem jutó egyetemisták nagy része az Avason talál magának albérletet, s a száz legjobb magyar középiskola között lévő négy miskolci gimnázium közül kettő szintén itt található. Mindezt azért szögezzük le, nehogy valakiben az elhíresült balhék emléke nyomán felmerüljön, hogy helyes is a körzetet kicsit móresre tanítani.

Valahogy nem sikerül a város távolabbi pontjaiig elérnünk: erről az MVK ZRt. bölcs vezetése gondoskodik. Mai témánk ugyanis – a tervezettel ellentétben – annak áttekintése, hogy milyen korrekciós intézkedéseket vezettek be a miskolci tömegközlekedésben az átfogó módosítások kezdete óta –azaz mindösszesen két napja.

A miskolci tömegközlekedés végső szétbarmolásának újabb gyöngyszeméhez érkeztünk. Sajnos nem a mi mániánk, hogy nem szakadunk el az egyetemi „járatcsaládtól”. Az élet hozta így, amit pedig ez esetben teljességgel hozzá nem értő döntés-előkészítők és döntéshozók alakítottak. Ezúttal a „Búza téri kerengőt” járjuk körül.

Tudjuk, hogy lassan unalmas, de még mindig a 22-es járatnál időzünk kicsit. Úgy tűnik, a március 1-től életbe lépő miskolci helyi közlekedési rend állatorvosi lovává válik ez a szigorúan csak napközben, óránként kétszer közlekedő, a belvárost és az egyetemet összekötő járat. Nem vigasz, hogy sorozatunk későbbi darabjaiban megvilágítjuk: nem ez az egyetlen állatorvosi ló a borsodi megyeszékhelyen.

A miskolci tömegközlekedés átszervezői a dilettáns megoldások tárházát hagyják ránk, használjuk ki bátran! Maradunk az egyetemi „járatcsaládnál”. (Ott tartunk, hogy bármely, a közösségi közlekedés szókészletébe tartozó speciális fogalom Miskolc esetében kizárólag idézőjelben használható.)